42141. lajstromszámú szabadalom • Vízfesték szobamennyezetek és más effélék festésére

•jw**mire hideg vízzel kellő mértékben hígítjuk. A festék ilyképen használatra kész és közvetlenül a mésszel vakolt mennyezetre festhető, anélkül, hogy az utóbbi valami előkészítést igényelne. A leírt festékkel már befestett mennyezeteket csak az új festékréteg ráfestése előtt mossuk le. Ezen festékkel könnyen és kellemesen lehet festeni, minthogy az ecsetből könnyen folyik, a festés után hosszabb ideig nedves marad és teljesen egyenletesen osztható el. Megszára•dás után kellemes, bársonyszerű külseje van és minthogy mikroorganizmusok, rovarok stb. támadásától mentesítve van, a mennyezeten változatlanul megmarad, míg idővel füst, por és más effélék által meg nem feketedik. Igen fontos körülmény itt az, hogy tartósságát a találmánybeli festék a festés után is megtartja. Ugyanis kitűnt, hogy antiseptikus anyaggal nem kezelt karragaheen-festékkel festett mennyezet, még ha a festék frissen főzött karragaheenkocsonyából készült is és friss állapotban használtuk föl, bizonyos idő elteltével karragaheentartalmát elveszti, ami abból tűnik ki, hogy későbbi lemosásnál a mosóvízben nem találunk karragaheent. Hogy a karragahennel mi történik, az nincs teljes biztonsággal kimutatva, valószínűleg azonban a mikroorganizmusok emésztik föl. Ha a karragaheen így eltűnik, új és igen kellemetlen hátrány "mutatkozik, mely nevezetesen gázvilágítású helyiségeknél tűnik föl. Ha ugyanis a menynyezet gipszstukkal (koszorúk, diszítmények, rozetták stb.) van díszítve, vagy teljesen gipszből készült, úgy a festékben lévő kréta, mikor a krétaszemcsét burkoló karragaheenhártya eltűnik, egyúttal oly erősen rátapad a mennyezeten lévő gipszre, hogy a kréta később le nem mosható, hanem csak lekaparással távolítható el, ami igen körülményes és drága munka és azonkívül a stukk épségét veszélyezteti. Ezen körülmény, mely a stukk elpusztulását vonja maga után, amennyiben a kidomborodó részek a menyuyezet ismételt festésénél laposakká válnak és eredeti jellemző alakjukat elvesztik, talán úgy magyarázható, hogy a karragaheenhártya által nem védett krétaszemcséket a levegőben (gázvilágításnál) képződő kén-' savgőzök megtámadják és azokat gipszszé alakítják, mely a stukk gipszmasszájára tapad. Hasonló jelenség mutatkozott ott, hol oly gázok keletkeznek, melyek a gipszet szénsavas mésszé alakítják át, minthogy a karragaheen-festék krétája a szegély-díszítményekre és egyéb stukkra tapad. Ha viszont a karragaheen-festékhez alkalmas antiseptikus anyágot, pl. bórsavat adunk hozzá, úgy a festék az említett hátrányoktól teljesen mentesítve van. A karragaheen a mennyezeten frissen marad és nem tűnik el onnét, amire abból következtethetünk, hogy a festék későbbi lemoéására használt víz karragaheent tartalmaz úgy, hogy a festéket a gipszstukkról hideg vízzel és ecsettel 3 év multán is könnyen le lehet mosni. Kivitt kísérletek szerint a következő kéverési arányok különösen célszerűek. A karragaheenkocsonya előállítására 1 súlyrész karragaheenre kb. 22 súlyrész vizet használunk, amiből kb. 20 súlyrész kocsonya állítható elő, melyet azután kb. 40 súlyrész krétával és Va súlyrész bórsavval keverünk. Ezen keverési arányok azonban jó eredménnyel tág határok között változtathatók. Bórsav helyett más alkalmas konzerváló szert, pl. timsót vagy alkálichromátot alkalmazhatunk. Azonban csak . oly anyagokat szabad használnunk, melyek a bórsavhoz hasonlóan egyrészt a festékek kavarására rendesen használt fémedényekre, másrészt az ecsetekre, nevezetesen az azokra csavart fémdrótra és más effélékre, és végre a mennyezeten lévő csavarkampókra és más odaerősített fémes tárgyakra nincsenek behatással. Salicylsav tehát nem használható, mert az az említett tárgyakat erősen megtámadja és ezáltal azokat részben elpusztítja, részben a mennyezet színét is elcsúfítja. Borax sem alkalmas antiseptikus szer gyanánt. Ha ugyanis a festékhez ezen anyagot hozzáadjuk, a festékből finom porszemek válnak ki, melyek lehullanak és a