42136. lajstromszámú szabadalom • Tolóablak

< -Oa) hüvelyékből áll, amelyek közül az első az (0), illetve (U) ablakok a fölső keretének fölsőoldalába, a második pedig az (0'), illetve (U') ablakok hasonló részébe oly mó•don van bemélyítve, hogy a (21) kampós pecek a (20a) hüvelyen át a (20) hüvelybe betolható és a kereten alkalmazott (22) mélyedés folytán abból ismét kihúzható. •Betolt helyzetben az illető ablakpár fölül •egymással össze van fogva. A zárt állásban mindkét ablakpár a 3. ábrabeli, egymáshoz képest függélyes helyzetben áll a (W) ablakkereten (1. 1. és 2. -ábrát) és oly módon vannak elzárva, hogy az (U) ablak két függélyes keretére helyezett csuklós (8) retesz a (Z) részhez erősített <(8a) hasítékos lemezbe hatol és ezzel nemcsak az alsó, hanem a fölső, fölül az (1) liarántléc által a mellső hornyokhoz szorított ablakpárt is azon okból zárja, mivel az •alsó ablakok (24) ütközöléce az (0, 0') ablakpárt a (W) kerethez szorítja. A jobb- és baloldali (Z) keretrészbe egy•egy (5X illetve (6) függélyes hornyot maratunk, amelyek közül az utóbbi alul ferde irányban torkol az (5) horonyba. Az (5) horony -az (0) ablak alsósarkaiból vízszintesen kiálló, hengeres (2) vezetőpecek vezetéke gyanánt szolgál, míg az (U) ablak alsósarkaiból vízszintesen kiálló (4) peckek a (6) horonyban vezetődnek. Az (0, 0') ablakpár a (2) peckekhez erősített, (10a) görkarikákon át vezetett (11a) drótkötélen függő (C) ellensútyok által van kiegyensúlyozva, míg a (4) peckektől a (6) horonyban (10) karikák fölött vezetett drótkötélen függő (C') ellensúlyok az alsó (U, U') ablakpár kiegyensúlyozására szolgálnak. A (Z) kereten az előálló függélyes (7), "valamint a (3a) léc van elrendezve, mely •utóbbit a (3) lécen is alkalmazhatjuk. Az előzőleg egy kevéssé megbillentett <U, U') ablakpár feltolásakor a (7) és (3) lécek rézsútos alsó része folytán e lécek közé jut és köztük fölemelkedik, alul pedig az ablakpárt a szemben fekvő (6) hornyokban a (4) peckek vezetik. A fölső abJakpár lefelé húzásakor ez a (7) léc és az előálló (\V) keret között csúszik (I. 2. ábrát), míg alul a (2) peckek az (5> hornyokban vezetik az (0, 0') ablakpárt. A (Z) keretben, vagy a (3) lécben a (9a) kengyelt alkalmazzuk, amelynek vízszintesen előálló, hátul fölhasított (9) peckét a (9e) csavarrúgó tartja előre tolva és a hasítókán át keresztben alkalmazott (9b) szegecs által vezettetik, míg fölülről á (9a) kengyelben lévő (9d) hasítékon át a (9c) tolóka van a (9) pecekbe csavarolva. A (9) reteszt hátratolás ellen a (9a) kengyel fenekére forrasztott vagy a (Z) keret fájába belecsavart (9h) szalagrúgó által is biztosíthatjuk, amelynek másik kihajlított (9g) vége a (9) retesz hátsó vége előtt áll és csak egy laza pecek vagy hasonló lenyomása után hozható a retesz működésbe. Hogy a kibillenő ablakpár a kilengés alkalmával az ellensúlyok által föl ne emeltessék, úgy a (2), valamint a (4) vezetőpeckeket egy-egy rajtuk átdugott (4a) harántpecekkel látjuk el (1. 4. és 9. ábrákat), mely az ablak kilengése alkalmával mindkétoldali (Z) keretrészekbe erősített (12) lemez fölső nyitott körkivágásába kicsúszhatlanul belefekszik; minthogy azonban a fémből készült (2, 4) részek és a lemez körkivágásának természetes és elkerülhetlen elhasználódása folytán a forgási tengelyben való jelzett megerősítés bizonyos mértékig hiányos, még egy külön biztosítást is alkalmazunk, amennyiben a (14) keretsaroklemezeket, melyekben a (2), illetve (4) vezetőpeckek foglalnak helyet, fölül köralakú, előálló (14a) sarkokkal látjuk el, amelyek azon pillanatban, amelyben minden ablakpár fölsőrésze a (9) retesz előtt elhalad a (12) lemezből kiálló (13) peckek alá hatolnak ésaz ablak fölhúzását meggátolják. Ezen elengedhetetlen, biztosított forgástengelymegerősítés még oly módon is létesíthető, hogy a (23) keretsaroklemezek alul (23a) kampók alakjában képeztetnek ki, amelyek az ablak forgása alkalmával a (16) keretleroezekből előálló (16b) pecek alá jutnak, míg az ablakpár tovább lengése alkalmával az ablaksaroklemezek (23b) élei jutnak a (16) lemezek (16b) peckei alá. Minthogy mindegyik (U) alsóablak a (25)