42133. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány izzólámpák fémizzószálai számára

Megjelent 1908. évi junins hé 9-én. MAGY. KIR. SZABADALMI fjfj

g HIVATAL szabadalmi leírás 42133. szám VII/h. OSZTÁLY. Tartóállvány izzólámpák fémizzÓBzálai számára. ALLGEMEINE ELEKTRICITÁTS-GESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1907 szeptember hó 24-ike. Elsőbbsége 1906 október 22-ével kezdődik. Nehezen olvadó fémekből álló szálakkal bír ó lámpákat az egyes szálaknak a lámpa belsejében való megtámasztására egy vagy több támasztó csoporttal bíró külön tartóállvánnyal szokás ellátni. Ezen állvány célja az, hogy a szálak érintkezését meggá' tolja és a szálakat rázkódásnál megtartsa "úgy, hogy azok különösen a szállításnál létrejövő erős rezgések következtében, nem törhetnek le. Az állvány célja továbbá iáz, hogy a lámpákat, melyek szálai forró állapotban puhák, bármely helyzetben égethessük. Minthogy az izzó fémszálak hőfoka igen magaö, a támasztók (hurkok, fülek), melyek a szálak szárainak vezetésére szolgálnak, nehezen olvasztható anyagból, pl. thoriumoxydból, magnéziából stb. készülnek. A füleket a tartó állvánnyal tetszés szerinti összekötő részek útján feszesen vagy hajlékonyan egyesítjük. Hogy a támasztók száma lehetőleg kicsiny legyen, mindegyik csoportot rendesen csak annyi támasztóval látunk el, ahány kengyelalakú szál van úgy, hogy a szál egyik szárát a támasztó megtámasztja, a másik szara viszont szabad. Ily lámpák égetésénél gyakran ama hátrány mutatkozik, hogy az izzó szál szabad szára a rendesen üvegből készült tartó állvány vagy a támasztókkal való összekötő darabok könnyebben olvadó részeit érinti. Az érintkezés által vegyi- vagy mechanikai behatás jöhet létre. A szál rendesen az említett részekhez tapad, aminek következményekép a kikapcsolásnál elszakad. Jelen találmány tárgya oly tartóállvány, melynél ezen hátrány teljesen ki van küszöbölve. Míg az egyes támasztók eddig lényegileg sugárirányúan voltak elrendezve, addig a jelen találmánynál oly elhelyezést vagy kiképzést nyernek, hogy azok, ill. egyes részeik lényegileg sugárirányúan fekszenek úgy, hogy ugyanazon csoport támasztói koszorúalakúan összezárulnak és ezáltal a szálak kívül fekvő szabadon elmozgatható szárai nem érinthetik a tartóállvány könnyen olvadó részeit. Az 1. ábrán példaképen négy szál szár mára zsolgáló két támasztó csoporttal bíró tartóállvány van föltüntetve, kissé nagyított léptékben; a 2. ábrán a fölső támasztó csoport látható, fölülről nézve. Mindegyik csoport négy hurokalakú (a) támasztóval bír, melyek mindegyik (b) szál egy-egy szárát körülveszik és pedig az egyik csoport összes támasztói az összes