42034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémeknek kénérceikből más fém segélyével való lecsapolására

Megjelent 1908. évi május hó 29-én. ^ MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 420B4. szám. Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás fémeknek kénérceikből más fém segélyével való lecsapatására. IMBERT PROCESS COMPANY CÉG NEW-YORKBAN. A bejelentés napja 1907 augusztus hó 19-ike. A kénérceknek (minők a cinkfényle, ólomfény, a cinket és ólmot tartalmazó kénércek, az antimonsulfid stb.j a lecsapatási módszer szerint való kezelése ismeretes módon a fémek a kéntől egy másik fém, különösen vas segélyével való különválasztásában áll. Ezen művelet, bár elvileg igen egyszerűnek látszik, gyakorlatilag sokáig nem volt jól kivihető, különösen azért, mert igen magas hőfokot igényel és mert a reakció csak igen tökéletlenül megy végbe. Ezen hátrányok elkerülésére azt ajánlották, hogy a kénérceket «föloldó» fürdőben «föloldjuk» vagy folyósítjuk, miáltal a reakciót előidéző fém hatását gyorssá, egyenletessé, szabályossá és közelítőleg tökéletessé tehetjük és a szükséges hőfokot egyszersmind az iparilag használatos határok közé szoríthatjuk. A földolgozandó kénércek (különösen a zinkfényle) oldószere gyanánt, egyrészt fémoxydok összeolvasztott keverékét, másrészt pedig fémsulfidot, nevezetesen vassulfidot Irkálhatunk. v f moxydoknak vagy valamely suliidnak kiüon alkalmazása a gyakorlatban oly hátrányokkal jár, hogy a kivánt eredményeket csak részben érhetjük el. Ezen eljárásoknál elért eredmények különösen cinkfényle kezelésénél nem teljesen kielégítők, mert cink esetében, mikor is a műveletet a légmentesen nyert cinkgőzök kondenzálása miatt zárt edényben kell végrehajtanunk, nagy nehézségekkel kell megküzdeni. Hogy ugyanis a reakciót előidéző fém hatását alacsony hőfokon is tökéletessé és gyorssá tegyük, a cinkfénylét nemcsak folyóssá kell tennünk, hanem mivel a gyakorlatban zárt edénnyel dolgozunk, az is fontos, hogy folyós maradékot kapjunk oly célból, hogy azt a retortából könnyen kifolyathassuk. Jelen találmány szerint az utóbbi eredményt azáltal érhetjük el, hogy a cinkfényle vagy bármely más analóg suliid oldószere gyanánt fémoxydok és fémsulfidok, különösen vassulfid keverékét alkalmazzuk. Jelen találmány tehát megfelelő fémsulfidoknak és fémoxydoknak oldószer gyanánt való alkalmazásában áll. Példaképen igen jó «oldószert» nyerünk három rész vassulfidnak egy rész vashyperoxyddal való keverése által. Ezen keverék kb. 1000—1100° hőfokon hat rész az iparban rendesen használatos (kb. 45% cinket tartalmazó) cinkfénylét képes oldani, mimellett igen jól folyós oldatot képez. Ha ebhez a cink lecsapatásához szükséges ol-