42011. lajstromszámú szabadalom • Újítások kötőgépeken

- 16 -a (337) bütyök a fonal feszültsége folytán hirtelen fölfelé mozgattatik, míg fölső helyzetébe nem kerül; a fonal ekkor fölfelé húzza a tűket, míg a bütyök a tűk segélyével ebben a helyzetben tartatik meg mindaddig, míg a (309) emeltyű a (337) bütyköt ismét lefelé nem szorítja. A gyönge (338) rúgónak egyik vége a (323) karhoz, másik vége pedig az alsó (40) talp lemezhez van kötve, hogy a különböző körülményekhez és szemhosszakhoz alkalmazkodhassék és egyenlő feszültségben tartsa a fonalat s akár egy, akár két tűsoron is menjen az át. A (339) szorító ujj (12. ábra) rúgó segélyével van a tűhengerek között tartva, hogy a közönséges árút visszaszorítva tartsa és hogy szegélyképzésnél, ahol különböző sorokat kötünk egyedül az alsó tűkön, visszatartsa az árút a hengerek között, míg a sorok be vannak fejezve, amikor is a fölső hengernek tűit ismét működési helyzetbe hozzuk és a kötött sorok maguktól átfordulnak és széleik a közönséges munkadarabhoz csatlakoznak, hogy a jsbegélyt befejezzék. A (340) ellenőrző ujj a (61) konzolhoz van erősítve; ezen ujj a tűkkel szemben és közel azokhoz van elrendezve ott, ahol azok a hengerek között kereszteződnek, hogy a tűket viszszavezesse, ha azok esetleges csomóképződés folytán kiemelkedtek. A 12. ábrában a fölső és alsó tűk számára szolgáló ibütykök, továbbá szakadozott vonalakkal a platinakerék is föl vannak tüntetve, míg a lengő ujj és a csuszka a tűk között vannak föltüntetve, szintúgy a (339) szorító üjj és a (334) ellenőrző ujj. A primér tűknek működése mindvégig ugyanaz a közönséges munkánál, a laza kötésnél, a recézett munkánál és a szegélyképzésnél. A rajzokban föltüntetett gépen négy adagolót alkalmazhatunk, de ezek közül csak kettő van föltüntetve, és pedig az 1. és a 4. a hengernek két különböző oldalán (2. ábra). A 3. és 4.-et ezen kettő között kellene elrendezni. Az egyes tápkerekek szemeinek változtatására szolgáló speciális szerkezetek ismétlődnek, még pedig a következő módosítással: A (276) emeltyűhöz erősített (277) kart csak az 1. és 2. tápkerekeknél alkalmazzuk (11. ábra), a (290) és (291) emeltyűket (26. ábra), melyek azon szerkezetet működtetik, mely a platinatolőknak lehetővé teszi, hogy laza sorok számára hosszú hurkokat vezessenek be, a 3. és 4. tápkeréknél elhagyjuk; a (308) és (309) emeltyűket (8. ábra) és az azok által működtetett szerkezetet csak az 1. tápkeréknél alkalmazzuk. A (306) és (307) emeltyűket és az azok által működtetett szerkezetet csak az 1. és 3. tápkeréknél rendezzük1

el. Természetes, hogy a találmány nincs korlátozva négy tápkerékkel bíró gépekre, miután azoknak száma tetszés szerint növelhető vagy csökkenthető. Ha a tápkerekek számát növelnők, a továbbiakat ugyanazon speciális szerkezetekkel szereinők föl, mint az 1. és 4. tápkerekeket. Az előbb részletesen leírt gépnek működése a következő: Ha a gépen közönséges árút akarunk előállítani, akkor a különböző emeltyűpárok az 1. és 2. ábrában föltüntetett helyzetben vannak; a (258) és (2-59) emeltyűk (28. ábra) ekkor a (263), ill. a (279) csapokat (11. ábra) egymásután kifelé mozgatják és a (266) és (280) emeltyűket (10. ábra) működtetik, a (272), ill. (286) bütyköket leszorítják (28., ill. 10. ábra) és egyúttal a szekundér hengernek tűit is lefelé szorítják, hogy ezek a közönséges kötés képzéséhez szükséges hurkokat fölvegyék, miközben a (293) emeltyű a (294) csavarral érintkezik (26. ábra), hogy a a (297) emeltyűt a 4. ábrában föltüntetett helyzetében tartsa, miáltal a (89) platinatoló oly helyzetbe jut, hogy a platinák a helyes távolsággal mozgattatnak a primér henger tűi közé úgy, hogy a közönséges szemképzéshez szükséges megfelelő hosszaságú hurkok vezettetnek be. Ekkor a (309) emeltyű olv helyzetben van (8. ábra), melyben a (326) csavart ki-