42001. lajstromszámú szabadalom • Önműködő elzárókészülék fölvonók aknanyílásaihoz

_ 2 _ az ollóra gyakorolt nyomását megszüntetjük, amit a fölvonó kosár idéz elő. A (9, 10) emeltyű az (5) kar végére elforgathatóan van szerelve. A mellékelt rajzon a (9, 10) emeltyű kikapcsolására két kiviteli alak van példaképen bemutatva. Az 1. és 2. ábrán látható kiviteli alaknál a (10) emeltyűkar a (11) kivágással van ellátva, melybe egy, a (3) tartóra forgathatóan ágyazott (12) keréknek (13) csapja nvulik. A (12) kerék kötéltárcsa gyanánt van kivivé, mely körül egyik végével a kerékhez erősített (14) kötél fut. Ezen kötél másik vége a (15) súlylyal vagy rugóval terhelt (16) emeltyűkarhoz van kötve, mely a kötél húzása által a (12) tárcsát az 1. ábrán látható nyíl irányában elforgatja úgy, hogy a (13) csap a (10) emelt.yükart azon állásba hozza, melynél a (9) emeltyűkar az ollót nyitja úgy, hogy az aknanyílás zárva van. A (15) súlynak vagy rugónak természetesen oly erősnek kell lennie, hogy az a (8) súly vagy rugó hatását legyőzze. A (16) emeltyűkarnak (18) tengelyén, mely a (3) tartóra van forgathatóan ágyazva, egy másik (17) emeltyűkar van ékelve, melynek célszerűen görgővel ellátott vége egy, a (19) fölvonó kosárra (2. ábra) beállíthatóan megerősített, ismeretes (20) ütköző sín pályájába nyúlik. A (19) kosárnak az aknanyílás mellett való elhaladásánál vagy abba való beállításánál a (20) sín a (17) emeltyű elforgatása által a (16) kart megemeli úgy, hogy a (14) kötél meglazul és a (9, 10) emeltyűnek az ollóra gyakorolt nyomása megszűnik. Ennek következtében a (7) súly vagy rúgó fölszabadul és az aknanyílást nyitja, illetve az ollót csukja, mely a (9) emeltyűkart magával vive, a (10) emeltyűkart a nyíllal ellenkező irányban elforgatja. Mihelyt azután a fölvonó kosár az aknanyílást elhagyja, a (15) súly vagy rúgó hatása alatt a kötél ismét megfeszül s a (12) tárcsát a nyíl irányában elforgatja, minek következtében a 9, 10) emeltyű az ollót az 1. ábrán látható, vagyis záró helyzetbe hozza. A (21) hengerpár arra szolgál, hogy a kötél a (12) tárcsa hornyából ki ne ugorjék. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli alaknál a (10) emeltyűkar (11) kivágásába nyúló (13) csap ugyancsak egy (12) kerékbe van erősítve. mely kerék helyett azonban, mint a 4. ábrán pontozva látható, egy forgattyút is alkalmazhatunk. A (12) kerék vagy forgattyú a (22) hüvelyre van ékelve, mely hüvely egy, a (3) tartóra erősített (23) hüvelyben elforgatható de hosszirányban el nem tolható. A (22) hüvelybe egy (24) rúd nyúlik be, mely hüvelyben ékvezetékben eltolható úgy, hogy a (22) hüvelynek a (24) rúd forgásában részt kell vennie. A (24) rudat a 3. ábrán látható helyzetben a (25) rúgó tartja meg. A (24) rúdon egy (26) pecek hatol át, melj- a (23) hüvelynek csavarmenetszerű (27) kivágásaiba nyúlik úgy, hogy a (24) rúdnak eltolásánál az egyszersmind el is forog. A (24) rúd vége a (19) kosárra erősített (20) sín útjába nyúlik úgy, hogy utóbbi a kosárnak az aknanyílásba való beérkezténél a (24) rudat befelé eltolja, minek következtében a (24) rúd a (12) kereket vagy forgattyút s ezzel együtt a (10) emeltyűkart is az 1. és 4. ábrán látható nyíllal ellenkező irányban elforgatja s így a (7) súly vagy rúgó a már leírt módon érvényre jut. Mihelyt azután a kosár az aknanyílásból eltávozik, a (25) rúgó a (24) rudat kifelé tolja úgy, hogy az most a (12) kereket és (10) kart a nyíl irányában elforgatja s ennek következtében utóbbi, illetve az ezzel összefüggő (9) kar az ollót a (7) suly ellenében a már leírt módon záró helyzetbe hozza. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő elzárókészülék fölvonok aknanyílásaihoz, azáltal jellemezve, hogy elzáróelem gyanánt nürnbergi olló szolgál, mely egyrészt súllyal vagy rugóval van megterhelve olyképen, hogy ez az ollót összecsukni, illetve az aknanyílást nyitni iparkodik, másrészt pedig egy emeltyű hatása alatt áll, mely mindaddig, míg a fölvonó kosár behatása alá nem jut, súlynak vagy rugónak alkalmas elemek által