41993. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés világításra, fűtésre, erőkifejtésre és más célokra szolgáló gáznak szintétikus előállítására nitrogéntartalmú vegyületek egyidejű gyártásával
dig a meggyújtás idejében. A kemencében legalább 800° C. hőmérsékleten tartott katalizálókeverék a Siemens-gázt szétbontja. A szénoxyd a fölaprított fémmel való érintkezés folytán a következő képlet értelmében bomlik föl: 2CO = C -f- COj, mimellett igen finoman szétosztott karbont kapunk. A fejlődő szénsav ugyanazon hőmérsékletnél ismét szénoxyddá alakúi át és pedig a katalizáló keverék poralakú szénjével való érintkezés folytán: C02 + C = 2CO. A fölaprított fémek tehát azt létesítik, hogy a katalizáló keverék poralakú szene rendkívül finoman szétosztott karbonáttá alakíttatik át. Másrészt a Siemens-gáz nitrogénja a katalizáló keverék bariumkarbonátjával és rendkívül finoman szétosztott szenével való kontaktus által a szénoxyd szabaddá tétele mellett baryum cyanidet állít elő. COs Ba + 4C + 2N = (CN), Ba + 3CO. Ezen szénoxyd az előző ciklusba megy át és rendkívül finoman szétosztott karbont ad. A rendkívül finoman szétosztott karbon, — mely elválasztóterméket képez, — a vegyületekbe gyorsan behatol és cyanid előállítása mellett a Siemens-gáz szabad nitrogénjének rögzítését lényegesen megkönnyíti. II. fázis. Ha a katalizáló keverékre, melynek baryum karbonátja az első fázisban baryum cyaniddá alakíttatott át, 200—400° C. mellett vízgőzáramot vezetünk, akkor a reakciók következő sorát kapjuk: A rendes fölöslegben jelenlevő vízgőz részben a baryum cyanid, részben a rendkívül finoman szétosztott karbon által a következő két reakció szerint bomlik föl: (CN), Ba + 4 Ha O = Ba (OH)2 -f 2CO+2NHS C + 2Hi 0 = C01 +2Hl . Az első reakció a baryumhidrat képződésnél lép föl és pedig a szénoxyd és ammoniakgáz elillanása által, a második reakció a szénsav és hydrogén képződésénél következik be. Másrészt a katalizátor fölaprított féméi a következő reakciót létesítik: C02 + 4H2 = CH4 + 2H2 0 azaz methan és újból víz állíttatik elő. A két előző reakcióban fejlődött szénsav az ammoniakgázzal azonnal egyesül, ami a reakciót elősegíti, amennyiben a szénsav az ammoniakgáz fölbomlását meggátolja. Mindezen reakciók, melyek külön nyomás és ugyanazon hőmérséklet mellett mennek végbe, egymásra szorítkoznak úgy, hogy a készülékekből gáztartalmú keverék áramlik ki, mely ammoniakkarbonátból, methánból, hydrogénből és szénoxydból áll. III. fázis. A katalizáló keverékre, melynek baryumcyanidja a második fázisban baryumhidráttá alakult át, szénoxyd tartalmú vízgázt vezetünk, azaz oly gázt, mely kellő mennyiségű karbont tartalmaz, hogy a katalizáló keveréket újból elszenesíthesse és melyet az (a) gázfejlesztőben vízgőz és szénsav befúvása által állítunk elő. A hőmérsékletet kezdetben 400° C.-on tartjuk, mire lassan egészen körülbelül 800°-ig növeljük. A vízgáz szénoxydja a fölaprított fém jelenlétében következő reakciót ad: 2CO = C + COs . A rendkívül finoman fölosztott karbon azon karbont helyettesíti, melyet a katalizálókeverékben a reakciók megsemmisítettek. A szénsav a baryumhydrátot baryumkarbonáttá alakítja. Ba (OH), 4- C02 = C03 Ba + H3 0. Minthogy az első reakció által képződött szénsav (2CO = C C02 ) a szénoxydban gazdag gáz folytán több, mint amennyi szükséges, ennélfogva a hydrogénnel kevert fölösleg a fölosztott fémek jelenléte következtében methánt ad: C02 -]- 4H2 = CH4 = 2Ha O. A folyamat folytonossá tételére a három fázis mindegyikét egymásután végezzük a négy (cl, c2, c3, c4) kemencében, amennyiben a Siemens-gázt, a vízgőzt és a vízgázt a hőmérséklet megfelelő szabályozásával hagyjuk a kemencéken átáramolni és amennyi-
