41965. lajstromszámú szabadalom • Készülék kis fémöntvények előállítására
zárható. A födó egy függélyes irányban eltolható 5 rúdhoz van erősítve, mely a szilárd helyzetű 3 oszlophoz erősített 6 és 7 karokban vezettetik. Az 5 rúd egy 9 hüvelyt, ez pedig egy 10 szelepházat hord, melyhez a kis 11 gázfejlesztő csatlakozik. A 7 kar és 9 hüvely közé iktatott 12 rúgó az 5 rudat és a 3 födőt rendszerint fölemelt helyzetben tartja. Az 5 rúdnak 13 fejben végződő fölső részén, valamint a 16 fejjel ellátott 15 rúdon, mely az 5 rúd meghosszabbításában fekszik, egy 14 keret csúszhat. A 13, 16 fejek közé egy 17 rúgó van helyezve, mely az 5, 15 rudakat egymástól távoltartani törekszik. A fölső 15 rudat egy 18 villa a 8 oszlopra forgathatóan ágyazott (19) emelőkarral köti össze és a (18) villa egy (20) újjat hord, mely a (10) tokban levő szelep (21) szára fölött foglal helyet és a (15) rúdnak az (5) rúdhoz való közelítésekor a szelepszárat lenyomja és a szelepet megnyitja. A készülék talapzatára egy (22) forrasztó cső van erősítve, melynek keverő csövét a (23) Bunsen-lángzó hevíti, úgy, hogy az éghető keverék már meggyújtása előtt magas hőfokot ér el. A forrasztó csőnek igen forró lángja egy kis (24) aranydarab felé irányul, mely a (2) minta fölső nyílásába van helyezve. A föltüntetett példánál a gázt borkősav és valamely karbonát keveréke fejleszti, mely száraz állapotban egy kis likacsos (25) szelencébe van helyezve és a (26) csészében levő víz által a kívánt pillanatban föloldható. Ezen célból a (11) gázfejlesztő úgy van a (10) szelepházra szerelve, hogy a vízszintes (27) tengely körül elfordulhasson. Ha tehát a föltüntetett helyzetben levő (11) gőzfejlesztőt alkalmas pillanatban átfordítjuk, akkor a víz az említett anyagkeverékre hull és szénsavat fejleszt. A (10) tokban levő szelep ekkor még zárva van úgy, hogy a nyomás a fejlesztőben folyton emelkedik és magassága a (29) feszmérőn olvasható le. Ha az arany megolvadt és elég forró, akkor a (19) emelőkart gyorsan lesülyesztjük. A lesülyedő emelőkar először is az (6) rudat és az erre ágyazott részeket viszi magával, mivel a (17) rugó a (12) rugónál erősebb. Ennélfogva a (3) födő léghatlanul az (1) kemence nyílására fekszik, mielőtt a (17) rúgó eléggé összenyomódnék arra, hogy a (20) újjnak a (21) szeleporsó lesülyesztését megengedje. Azonban a (19) kar további lenyomása folyamán a (17) rúgó is annyira összenyomódik, hogy a (20) újj a szelepet megnyithatja, mire a gázfejlesztő a kemencével az (5) rúd (30) furatán keresztül azonnal összeköttetésbe jut. A szénsav nyomása ekkor a megolvadt aranycsöppre hat éB azt a (2) mintába szorítja, minek következtében az a minta üregét teljesen kitölteni kénytelen. Ennek megtörténtével a (19) kart rögtön fölemeljük és a mintát a kemencéből kivesszük. A föltüntetett kivitelnél a kemence egyszerű tégelyből áll, azonban természetesen más alakban is készíthető. Az átfordítható gázfejlesztő helyett oly tartányt is alkalmazhatunk, mely csöppfolyós gázzal töltött palackot foglal magában. A (21) szelepszárat ekkor oly tű helyettesíti, mellyel a palack átszúrható. A gázfejlesztő egyszerűen oly edényből vagy tartóból is állhat, mely egyúttal a kemence födőjét is alkotja és olyan szilárd vagy folyékony anyaggal van bevonva, mely a födőnek a kemencére való illesztése alkalmával elpárolog. Így pl. a 2. ábra szerinti kivitelnél az (1) kemence (3) födője, mely a (19) emelőkar segélyével mozgatható (5) rúdra van erősítve, (31) azbesztpárnát vagy más nedvszívó anyagból készült párnát hord, mely egyfelől hajcsövessége folytán vizet vehet föl, másfelől pedig a kemence nyílását léghatlanul elzárhatja. Az (5) rudat a (12) rúgó rendszerint fölemelve tartja, azonban a (2) mintába helyezett aranydarab megolvadásának és a kívánt hőfokra való hozatalának pillanatában a (3) födőt leszülyesztjük, mire a hő a (31) párna által fölszívott viz egy kis részét azonnal gőzzé alakítja. Ezen gőz az aranycsöpp fölött nyomást
