41963. lajstromszámú szabadalom • Önműködő berendezés billentyűs vagy billenő nélküli harmóniumok, orgonák, zongorák és más hasonló hangszerek számára

másik vége viszont egy másik (e3) oszcilláló emeltyű befolyása alatt áll, mely celeszta a megfelelő billentyűjének rúdján, szintén szabadon nyugszik. A harmónium (gl) szelepeinek működtetésére szolgáló (G) mozgató közege (1. és 2. ábrák) mindegyik (g) emeltyűje egyik végével a (g2) kampós rúdon nyugszik, mely & (g3) tokban föl és alá tolható és a (g4) rúd segélyével egy (E) fúvó mozgó (e) részével van összekötve. Valamennyi (X) regiszter (1. és 2. ábra) nyílása ugyanolyan fekvéssel bír és egyegy (XI) rúddal van ellátva, melynek meghosszabbítása kinyúlik a szekrényből, melyben a regiszterek helyet foglalnak. Közvetlenül ezen rudakra hatinak a velük szemben elrendezett (E) fúvók oly célból, hogy azok, midőn a síp megfelelő nyílása a perforált papírszalag által nyittatik, a regisztereket nyissák. Ugyanis, midőn valamely fúvó egy (xl) rudat (2. ábra) (el)-től, az (x2) horog kilendít egy (x3) horogrudati mellyel kapcsolódik, és mely addig fogva tartja, míg egy másik' (E) fúvó az (x3) rudat az (x4) pálca segélyével meg nem emeli; e pillanatban a nyitva tartandó regiszterek (E) fúvója újra működteti az (xl) rudakat, hogy ezeket eltolt helyzetben tartsák, míg azon regiszterek fúvókái, melyeknek ismét záródni kell, nem működtetnek és az (x3) horogrudat elbocsátják, hogy a szelepek záró rúgói által eltolt (xl) rudak hatása alatt nyugalmi helyzetüket foglalják el. Belátható, hogy a harmónium (g5) billentyűi (1. és 2. ábrák) teljesen függetlenek a (g) emeltyűktől, midőn ezek automatikusan működtetnék!, midőn végükkel a (gl g4) közegek 'OS- &Z (E) fúvó által megemeltetnek. Hasonlóképen a celeszta (e4) billentyűire (1. ábra) sincs semmi befolyásuk az (e3) emeltyűknek a hangszer automatikus működésénél. Már most könnyen érthető, hogy ily körülmények között a harmoniumnak és celesztának billentyűi, mialatt a hangszer automatikusan játszik, teljesen nyugalomban maradnak, viszont e billentyűk akké~ pen vannak elrendezve, hogy a két hangszeren kézzel is játszhatunk, anélkül, hogy ez az önműködő szerkezetre hatna, tehát ép oly kényelmesen és ép oly módon, mintha a hangszerek az említett önműködő szerkezettel el sem volnának látva. Az előbbiekből világos, hogy az automatikus működést szívólégnek és nyomás alatt álló levegőnek együttes alkalmazása létesíti. A nyomás alatt álló levegő a harmónium vagy orgona működtetésére alkalmazott, ismert módon nyerhető. A (H) fúvó (4. ábra) mindig két (h) szivattyút foglal magában, melyek két közönséges kis (hl) pedál által mozgattatnak, melyek mindegyike az említett fúvókkal a (h2) hajtórúd, a (h4) eszcelláló rúddal kényszermozgásban álló (h3) emeltyűkar és (h5) hajtórúd segélyével vannak összekötve. E két szivattyú mindig harántirányban két egyenlőtlen szakaszra van tfsztva, melyek közül az egyik (I) a harmoniumnak, a másik (J) az önműködő berendezésnek táplálására szolgál. A (h) szivattyúk az általuk beszívott nyomó levegőt fölváltva, a két szivattyú között elrendezett és szintén ketté osztott (P) (5. és 6. ábrák) szelepszekrény (p) és (pl) kamrájába szorítják. Az (I) szakaszokból (5. és 6. ábrák) jövő nyomó levegő fölváltva, a szelepekkel ellátott (i) nyílásokon a (p) kamrába, míg a (J) szakaszból jövő nyomószél a szintén szelepekkel ellátott (j) nyílásokon át a (pl) kamrába szoríttatik. A (p) kamra egyebek között három nyílással bír, melyek közül az egyik (il) nyílás (6. és 9. ábrák) közvetlenül az (i2) tartállyal, a második (i3) nyílás az (i4) vezeték révén az (i5) szélvezetékkel és a harmadik (i6) nyílás, az (i7) vezetékkel közlekedik. Az (i2) tartály az (i8) nyílás útján az (i4) vezetékkel áll összeköttetésben. A (pl) kamra a (j) nyíláson kívül (9. ábra) még két 'más nyílással is bír, melyek közül az egyik, a (jl) nyílás, közvetlenül a (j2) tartállyal, a másik (j3) nyílás az (i7) vezetékkel közlekedik.