41959. lajstromszámú szabadalom • Gyűjtőelektróda

Megjelent 1908. évi május hó 22-én. MAGY. ffa KIR. SZABADALMI HBw HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 41959. szám. vil/i OSZTÁLY. Gyűjtőelektróda. HAGEN WILHELM MÉRNÖK W1TTENBEN. A bejelentés napja 1907 augusztus hó 30 ika Elsőbbsége 1906 január 26-ával kezdődik. Jelen találmány tárgya elektromos gyűjtőkhöz való elektródalemez, melynél ahar tékony anyalg két átlyukgatott ólomlap közé van helyezve, mely lapok mindegyikét egy rácsos keret födi be és támasztja meg anélkül, hogy azokkal közvetlenül öszsze volna kötve. A találmány abban áll, hogy a rácsos keretet különböző vastagságú pálcák alkotják, melyek közül a vastagabbak iaz ólom lapoknak a bezárt hatékony anyagot részekre osztó barázdaszerű mélyedéseibe nyúlnak. Ily módon egyfelől az ólom lap szilárd támasztékot nyer, másfelől pedig az egyes anyagrészek helyükön tartatnak. Az eddig ismertté vált elektródalemezeknél, melyeknél a hatékony anyag áttörésekkel ellátott ólomlapok közé van helyezve, melyeket viszont egy kettős rács föd be, azon hátrány mutatkozik, hogy az ólomlapok között fekvő hatékony anyag a lemez belsejében nem áll elég szilárdan és nagy súlya következtében összetömörülve, a külső falakra jelentékeny nyomást gyakorol. Ennek folytán néha az egész lemez alakja jelentékenyen megváltozik. Ezen hátrány a találmány tárgyiát képező elektródalemeznél el van kerülve. A mellékelt rajz az elektródalemezt tünteti föl, és pedig az 1. ábra az elektróda nézete ,az :ó lom lap nagyobb részének eltávolítása után, a 2. ábra függélyes metszete az 1. ábra A—A vonala szerint, a 3. ábra pedig vízszintes metszete az 1. ábra B—B vonala szerint. Az (a) ólomlapot vagy effélét kívülről közrefogó, két (x) és (y) részből álló rácsos keretet lapos (b) pálcák és erősebben kiugró (c) pálcák alkotják. A vastagabb (c) pálcák az előállítandó rekeszek nagyságának megfelelő távolságokban vannak elrendezve, míg a liapos (b) pálcák tetr szőlegies számban vannak elosztva a (c) pálcák között. Az, (a) ólomlap az előállítandó rekeszek nagyságának megfelelő távolságokban (d) barázdákkal, illetve mélyedésekkel van ellátva, melyek tetszőleges módon sajtolás vagy hengerelés útján képezhetők ki. A barázdák mélysége úgy van megállapítva, hogy a vastagabb (c) pálcák félig ezien barázdákba lépnek1

, míg a lapos (b) pálcák az, ólomlap fölületére fekiisznek, minek következtében ez utóbbi a pálcákban támasztékot nyer. Az ólomlétből, miniumból, porított ólomból vagy