41801. lajstromszámú szabadalom • Javítások fémek hegesztésére, forrasztására és elvágására szolgáló gázüzemű forrasztókészülékeken

- i látva. A (29) tartály fölső része az eltávolítható (35) dugasszal van ellátva, mely a tartálynak a külső levegővel való közlekedését nem gátolja. A szelep szabályozására az összes csapokat nyitjuk és a készülékbe vizet töltünk, míg csak a (31) csapon át víznek és gáznak keveréke nem lép ki. Ezáltal a víz mennyisége meg van határozva és a (31) csapig terjed, melyet elzárunk, mi által a készülék használatra kész. Ezen biztosító szelep a lángnak a forrasztóból a gázfejlesztőbe való visszacsapását teljes biztonsággal meggátolja. Az (A) acetylén fejlesztő a víznek a karbidra való csepegtetése által működik és lényegében a (36) tartályból és a (37) harangból áll. A (36) tartályban rekeszekre osztott két vagy több (38) fiók van elrendezve, melyekbe a darabos karbid helyeztetik. A rekeszek válaszfalai különböző magassággal bírnak, hogy a karbid rekeszenként fokozatosan támadtassék meg. A víz minden fiókba a (40) elosztó tölcsérből a (39) csöveken át vezettetik, mely tölcsér a tartályok számának megfelelő számú rekeszekre van osztva. Ha az egyik fiókban a karbid elhasználtatott, a (40) tölcsér megfelelő rekesze vízzel megtelik, mire a (41) tápláló csőből hozzááramló vizet a következő fióknak megfelelő rekeszébe irányítjuk. Az acetylén fejlesztéséhez szükséges víz a (40) tölcsérhez önműködően és a szükségletnek megfelelően vezettetik. A hozzávezetés a sajátos kiképzésű önműködő (B) szifon által eszközöltetik. Ezen szifon a rendes szerkezetű (42) szifóncső által képeztetik, melynek rövidebb szára a (37) haranghoz van erősítve és ennek mozgását követi. A szifóncső másik ága a (43) burkolattal van körülvéve, mely az oldalt elrendezett (44) tápvíztartályba merül. A (43) burkolat megfelelő magasságokban (45) furatokkal van ellátva. A (46) cső a szifonnak egyszer és mindenkorra való légmentesítésére szolgál. A (43) burkolat alul zárva van, minek folytán a víz a (36) tartályból a (42) csövön át a (43) burkolatba áramlik és a burkoló csőben a közlekedő edények elvénél fogva a (36) tartályban levő vízzel egy magasságra felemelkedik. Ha a (37) harang a gáz fogyása folytán lesülyed, elmozgása közben a szifont is magával viszi és a legalsó (45) furat a (43) burkolatban levő víz fölszine alá kerül, mire a víz az oldalt elrendezett (44) tartályba, innen pedig a (41) CBövön át a (40) tölcsérbe ömlik és a (39) csöveken át az egyik fiók karbidjához áramlik. Ha a harang igen gyorsan sülyed le, azaz ha a gáz nagy mértékben fogyasztatik, a (43) burkolatban levő víz előbb egy, majd két, három vagy több (45) furaton át ömlik ki, annak megfelelően, hogy a sülyedő harang a (B) szifont mily mértékben sü-Jyeszti le. A víz tehát a karbidhoz annál nagyobb mennyiségben áramlik, minél gyorsabban sülyed a harang. Mihelyt azonban a gázfejlesztés a szükségletet túllépi, a (37) harang ismét fölemelkedik és a víz a (44) tartályba nem léphet vissza, mert a (45) furatok a (43) burkoló csőben levő víz fölszíne fölé kerülnek. Ezen víznivó a (36) tartályban levő víz nívójával egyenlő. Ennek foljtán a gázfejlesztés megszűnik és a túlfejlesztés veszélye el van kerülve. A föntiekből kitűnik, hogy a sajátosan kiképzett önműködő szifon nemcsak a gázfejlesztést szabályozza a szükségletnek megfelelően, hanem a gáz túlfejlődését is teljes biztonsággal meggátolja. Gyakorlati szempontból és a forrasztó készülék helyes működésére nézve igen fontos körülmény, hogy az egyes részek megfelelő elrendezése és különösen az önműködő szifon alkalmazása folytán, mely szifon sajátos szerkezetű és az acetylén fejlődését szabályozza, a leírt forrasztó fogyasztása állandóvá, működése pedig sza> bályossá, gazdaságossá és veszélytelenné válik. Megjegyzendő, hogy a gázüzemű forrasztok, úgyszintén a leírt forrasztó készülék egyes részletei már ismeretesek, jelen találmány tárgyát azonban csakis a 35610.