41734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék légritka tér előállítására

Megjelent lí»08. évi április lió 25-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HiVATAL. SZABADALMI LEIRAS 41784. szám. iv/i. OSZTÁLY. Eljárás és készülék légritka tér előállítására. BENKÖ ISTVÁN OKLEVELES MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1907 szeptember hó 13-ika. Jelen találmány tárgya légritka tér előállítására szolgáló eljárás, továbbá készülékek, ill. berendezések a vákuum motorikus erejének hasznosítására. A találmány tárgya a következő megfigyeléseken alapszik. Hő a levegőt kiterjeszti. Ha egy edényben hőt gerjesztünk, pl. lángot lobbantunk föl és az edény nyilt, akkor a meleg, tehát ritkább levegő távozik, helyébe pedig a légkörből friss levegő tódul, mely az égés folyamatát fentartja. Szóval, ha a nyílás elég nagy, minden feszültség beállása nélkül anyagcsere jön létre. Ellenben, ha a tér zárt, akkor feszültség lép föl, anyagcsere nincs és azon esetben, ha az edényben alkalmazott lánggal állítottuk elő a hőt, a láng kialszik, az égéstermékek bentmaradnak, majd lehűlnek és körülbelül 10 százalékos légritkítás áll be, az oxygénnek megtörtént elvonása éB dioxydokkal való pótlása következtében. Ha azonban olyan edényt alkalmazunk, amelyik zárható, tehát az égés, vagy a hő bebocsátás idejében csak olyformán van nyitva, hogy ezalatt zárása fokozatosan történik, akkor sem anyagcsere, sem pedig dioxydok keletkezése nem áll be, hanem a tér a folyamat ama pillanatában zárul, amikor a légritkulás a legnagyobb és anyagcsere beállni készül. A fokozatosan haladó zárás folytán ugyanis a kiterjedő levegő szabad távozásában részben akadályozva van, miért is a térben megfelelő feszültség lép föl, amely a betódulni akaró küllevegőnek most már hatásosan ellentáll, sőt távozik. Ha a zárást folytatjuk, akkor a belső feszültség, elegendő hőfokot föltételezve, tovább emelkednék, de a beálló légnemű anyag higítás folytán egy darabig állandó marad, azután lecsökken egy légköri nyomásig. Ha már most a zárást abban a pillanatban fejezzük be, amikor ez az egyensúly létrejött, akkor a teret elzártuk, mielőtt külső levegő behatolhatott volna. így légritka teret nyertünk. A tér lehűlése folytán a záráB pillanatában fennállott egyensúly megbillen és a térben a feszültség apadása folytán bizonyos fokú vákuum áll elő. A vákuam foka két körülménytől függ, nevezetesen a) milyen nagy a fölmelegedés és lehűlés közötti különbség és b) milyen határig tudtuk a zárásnak fönt leírt műveletével a légritkítást fokozni. A mellékelt rajz