41712. lajstromszámú szabadalom • Plastikus masszából való fémbetétes csőalakú test, valamint eljárás ennek előállítására

sza bír azon állapotban, amelyben a hajításnál vízleválasztás mellett a formafalon lecsapódik. Csakhogy ezen föltételnek a tekintetbe jövő anyagok csak ritkán felelnek meg. A föltételnek az'adagolandó rostanyag' megválasztása által még leginkább lehet megfelelni, ha gipsz,pép vagy más csekély fajsúlyú plasztikus masszáról van szó. Szükség esetén ezért a rostanyag fajsúlyát kell megváltoztatni és pedig rendszerint. arról lesz szo, hogy a rostanyag súlya növeltessék. Ez legegyszerűbben vízben való áztatással eszközölhető, azonban a súly növelése alkalmas súlynövelő szerekkel, pl. nehéz fémsók vagy szilikátokkal való impregnálás által is végezhető. A rost anyagoknak vízben vagy más folyadékban oldott, illetve beisziapolt oldhatlan anyagokkal való áztatása a tisztán viz vagy tisztán folyadék által eszközölt súlynöveléssel szemben azon-előnnyel bír, hogy az áztatott rostanyagok nem veszítenek annyit: a súlyukból, ha hajítás alkalmával nyomás alá kerülnek. Mert míg a tiszta víz eközben a rostokról egyszerűen elválik, oldat vagy pép alkalmazásánál az eredetileg a vízben oldott, illetve lebegő anyag legnagyobb része a roston megmar rad. Az illető anyag tehát a rostra lecsapódik. Ily esetekben, melyekben a telítésig vizezel itatott rostanyag túlságosan nehézzé válnék, a súlynövelés helyes fokát; igen jól lehet azáltal eltalálni, hogy a rostanyagot előbb telítésig áztatjuk, azután azonban a víz megfelelő részét belőle elvonjuk. Az eljárás gyakorlati kiviteléhez továbbá fontos, hojgy a rostanyagok mesterségesen növelt faj súlyának megváltozásával a földolgozás egész folyama alatt számolná kell, amennyiben ia plasztikus masszával való egyesítés után ismételten víz vétetik föl va^y adatik' le, illetve a súlyosbító szer föloldatak. Az anyag fajsúlya tehát ingadozó értékkel bír és figyelni [kell arra, hogy a fajsúly a kellő időpontban a kellő értékkel bírjon. Mérvadió a formafalon való lerakódás időpontja; ha !a súly ezután változjikj, ezmárnem játszik szeírjeptet, mert a rostanyag a lerakodás alkalmával beágyaztar tik és mechanikai úton fogva tartatik. A rostanyagokat a plasztikus anyaghoz aszerint kellő időben a hajítás előtt kell adagolni. Egyebekben az eljárás (gyakorlatai alkalmazására közelebbi előírások jóformán nem adhatók, mert a viszonyok minden egyes esetben mások ós mások. Ha azonban már egyszer a rostok réteges lerakódásának okai fölismer tetteik és azon utasításban, hogy a fajsúlyok egyenlőségére ügyelni kell, a baj leküzdésére az út megjelöltetett, a találmányt minden egyes esetben könnyen lehet helyesen alkalmazni Mindazonáltal mint fogianatosítási példát egy csőnek cementből azbesztrosthozzár adással való előállítását fogjuk leírni. 2 kg. azbesztet 4 1. vízben áztatunk, miáltal kocsonyaszerű pép keletkezik^ melyet jól átkeverünk. Ezen péphez 'egy negyed óra múlva a cső elkészítéséhez szükséges cementet, körülbelül 10. kg. sűrű pép alakjában adagoljuk és mindkét anyagot gyorsan, de jól átkeverjük. Nem volna ajánlatos a cemenetet szárazon hozzákeverni, mert ez esetben az azbeszttől a vizet ismét elvonná és a rostanyagot ezzel ismét könynyebbé tenné. A masszát azután egy fél óráig percenként 1000 fordulattal hajítjuk (2 m. hosszú, 150 mm. külső átmérőjű és 10 mm. falvastagságú csövet föltételezve) és a formát azután körülbelül 48 óráig a massza megkeményedéséig pihentetjük, majd a formát kinyitjuk és belőle a kész munkadarabot kivesszük. Ha kónikus üreges testeket akarunk előállítani, akkor a hajító forma tengelyét nem lehet vízszintesen elhelyezni, mert különben egyenletes falvastagság képződése lehetetlen volna. A plasztikus massza ugyanis a hajító erő behatása folytán a forma nagyobb átmérővel bíró része felé tereltetik. Ezáltal tehát oly kónikus cső képződik, melynek falvastagsága a legkisebb átmérőjű helyen igen csekély, a cső másik végén pedig igen nagy. Ezen célszerűtlein jelenség nagyobb vagy