41599. lajstromszámú szabadalom • Kantár

folyása alatt gyakran eltörnek, ámbár az ilyen zabiákat rendszerint acélból szokták készíteni. A fölsorolt hátrányok kiküszöbölése és olyan kantár létesítése céljából, mellyel az állatot biztosan meg lehet fékezni anélkül, hogy annak feje tetejére káros nyomást gyakorolnánk, jelen találmány szerint a szájvasat a fékkarikák tartják, melyek a szájvas két végének közelében vannak elrendezve. A szájvas maga a fékkarikákon kiképezett szemekben foglal helyet, melyeknek középpontjai megközelítőleg a karikák középvonalaiba esnek. A fejszíjazat pofaszíjai a fékkarikákhoz vannak erősítve, melyek az állat kormányzását nagyban elősegítik. A száj vasat tartó szemek másféleképpen is elrendezhetők, azonban a föntemlített elrendezés a gyakorlatban igen jónak bizonyult. A zabla szájvasa tetszőleges tipusú, pl. egyenes, Port-, Mullen-féle vagy más alakú is lehet. A zabla oldalrészei szintén bármely alkalmas módon hozzáerősíthetők a szájvashoz és a találmány szerinti szerkezetnél a célnak akkor is teljesen megfelelnek, ha aránylag rövidekre vannak véve. Az oldalrészek fölső végei csigavonal alakjában vannak meggörbítve és kifelé hajlított kampókat alkotnak, melyekbe az álladzó láncz akasztatik. A csigavonalalakú kampók kifelé hajlítása azzal az előnnyel jár, hogy a lánc könnyen beakasztható s amellett véletlen kikapcsolódás ellen biztosítva van. Az oldalrészek alsó végei a kantárszárak fölvételére alkalmas kiképezésBel birnak. A találmány tárgyának néhány kiviteli alakja példaképpen a mellékelt rajzon van föltüntetve, melyen az 1. ábra a találmány szerinti kantárt lóra alkalmazva mutatja, a • 2. ábra a szíjazatról lekapcsolt zabiának nagyobb léptékben rajzolt távlati képe, a 3. ábra ugyanannak oldalnézete, a 4. ábra pedig elülnézete, míg az 5. és 6. ábra hajtáshoz való oldalrészekkel ellátott zabiákat, a 7. ábra pedig ugyancsak a találmány szerinti féket mutat. Az 1—4. ábrákon föltüntetett kivitelnél az (A) szájvas (B) oldalrészekkel van fölszerelve, melyek a szájvassal egy darabból is állhatnak és a (C) fékkarikák által tartatnak, melyek mindegyikén egy az (A) szájvas fölvételére szolgáló (C) szem van kiképezve. A (D) álladzó lánc a végső láncszemek segélyével (B) oldalrészekhez van foglalva és pedig oly módon, hogy a végső láncszemek az oldalrészek fölső végein kiképezett, kifelé hajlított spirális (B') kampókba vannak akasztva. Az oldalrészek alsó végén egy-egy (B") gyűrű foglal helyet, mely az (E) kantárszár fölvételére szolgál. A (B') kampók végének kifelé hajlítása következtében az álladzó lánc könnyen ezen kampókba akasztható, mimellett a lánc kikapcsolódását a kampó csigamenetei kellően megakadályozzák. Ennélfogva a szokásos beakasztó horog fölöslegessé válik. Az (F) fékszárak a (C) fékkarikákhoz vannak erősítve, melyek viszont a fejszíjazat (G) pofaszíjaira vannak tetszőleges módon függesztve. Az 5. és 6. ábra a hajtáshoz való kantár zabiájának két kiviteli alakját mutatja, melyeknél a (C) fékkarikák a száj vasat a fönt leírt módon tartják, míg a gyeplő vezetékszárainak megerősítésére a (B) oldalrészek (B3, B4) hasítékai szolgálnak, melyekbe a szíjak befűzendők. Mint az elmondottakból kitűnik, a találmány tárgya kettős kantár gyanánt használható és az ennek megfelelő szíjazattal látható el anélkül, hogy két külön zabiára volna szükség, mimellett az eddig használt szíjazatok bármelyike alkalmazást találhat. Ha csak egyszerű féket akarunk használni (7. ábra), akkor a száj vasat alkalmas oldalrészekkel látjuk el, vagy pedig külön fékkarikákat alkalmazunk. Ha a találmány cárgyát mint féket tekintjük, akkor a karikáknál a szájvashoz és a fej szíj azathoz a találmány szerint való foglalása lehetővé teszi, hogy a szájvas az állat szájában mindig a kellő helyzetben maradjon és ne csússzék ki a szájból. További előnye pedig az, hogy az állat egy pillanat alatt kormányozható anélkül, hogy a szokásos, két kíjl^n karikával ellátott fékszáj-