41586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ércek kezelésére

— 2 -keresztül, melyben az érc tovább kezelhető, egy második, egymás fölött elrendezett (L) kamrasorozat (K) bevezető tölcsérébe szállítja. A különböző fémeknek érceikből való kiválasztására szolgáló eljárás az érc és minőségének megfelelően, természetesen különböző, lényegében azonban az eljárás következőképen megy végbe: Az ércet a (D) tölcsérbe rakjuk, melynek nyílásán át az az első (C) kamrába jut, melyben a lángív hatásának van alávetve; a keletkező illékony termékek a (H) kibocsátó csövön át elvezettetnek és kondenzáltainak. Amennyiben az érc természete megengedi, az ércbe (k) vezetéken át célszerűen gőzsugárral reagenst vezetünk be. A reágens azonban egy, a kamrában elpárolgó folyadékárammal is bevezethető. A reágens természetesen a kezelendő érc természetétől függ és pl. nátron-, káli, vagy másféle só lehet. Oly érceknél, melyeket a fém kiválasztása céljából előbb oxydálni kejl, az (n) nyíláson levegőt vagy oxygént vezetünk be. Az első kamrából az anyag az (f) fenéknyíláson a második kamrába jut, melynek hőmérséklete nagyobb vagy kisebb lehet. A második kamrából az anyag a harmadikba juthat és így tovább. A kamarák számát úgy választhatjuk, hogy mindegyik kamrában ; egy-egy fém válik ki az ércből úgy, hogy az összes kamrákon való átmenetel után az ércből az Összes fémek ki vannak választva. Az utolsó kamrából kilépő anyagot az (I) szállító heveder tovább szállítja. Az eljárás foganatosítási példája gyanánt kobaltérc kezelését ismertetjük, amelynek alkatrészei lényegileg kobalt, kén, arzén, ezüst, nikkel, magnézium, alumínium, szilícium és mész. Az ércet az első kamrában lángívvel kb. 1500° C-ra hevítjük, hogy az ércben tartalmazott kén szublimáljon, melyet a kamrából elszívatunk, vagy be fúvott gőzsugárral eltávolítunk. A második kamrában az ércet kb. 2000° C.-ra hevítjük, hogy az arzént szublimáltassuk, melyet azután ismeretes módon eltávolítunk. A következő kamrában az ércet kb. 2500° C.-ra hevítjük és sugár alakjában bevezetett sós víz vagy más klórtartalmú folyadék segélyével az ezüsttől szabadítjuk meg, amennyiben ez klórezüst alakjában kiválik, melyet kondenzálunk és az ezüst visszanyerése céljából ismeretes módon tovább kezelünk. A következő kamrában az ércet kb. 8000° C.-ra hevítjük, a nikkel és kobalt elgőzölögtetése végett, melyeket azután ismeretes módón egymástól külön választunk. Az érc visszamaradt része magnéziumot, alumíniumot, szilíciumot, valamint kalciumot tartalmaz és nem eléggé értékes, hogy azt tovább dolgozzuk föl. Ezen részek az érc salakját képezik. Ha célszerű két a fém kiválasztására szolgáló hevítési folyamat között ömlesztő anyagot alkalmazni, akkor a 2. ábrában föltüntetett készüléket használjuk. Ezen készüléknél az érc az első sorozat utolsó kamrájából az (I) szállító heveder segélyével a (J) kamrán vezettetik át, melyben az anyaghoz valamely alkalmas ömlesztő szert adunk, vagy melyben az anyagot valamely alkalmas reágens hatásának tesszük ki. A találmány tárgyát tevő eljárás lehetővé teszi azt, hogy az ércet redukáló reágensekkel a kritikus, azaz azon hőmérséklet mellett kezelhetjük, melynél a reágens a leghathatósabb. Továbbá minden hőveszteséget az eljárás egyik szakaszától a másik szakaszhoz való átmenetnél elkerülünk. Végül két egymást követő hevítés között az érchez mindenkor valamely Ömlesztő szert adhatunk, anélkül, hogy ezáltal a hőmérséklet lényegesen csökkenne, vagy az eljárás folytonossága károsan befolyásoltatnék. Azáltal, hogy a kamrák légmentesen vannak zárva és a hevítés lángív segélyével történik, a fűtő gázok segélyével történő hevítésnél máskülönben föllépő szénbehatást elkerüljük. Ezenkívül azáltal, hogy a maró anyagokat, mint pl. az ércek kéntartalmát, mindjárt az első kamarában vonhatjuk el, maga a készülék nagyon megkíméltetik. Azon körülménynél fogva, hogy a hőmérsékletet minden kamrában a legtökéleteseb