41531. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony és szilárd ragasztóanyag előállítására

Megjelent 1008. évi április hó 11-én,

. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 41581. szám. XI/d. OSZTÁLY. Eljárás folyékony és szilárd ragasztóanyag előállítására. DR

RIGLER GUSZTÁV EGYETEMI TANÁR KOLOZSVÁROTT. A bejelentés napja 1907 október hó 7-ike. Régóta ösmeretes és használatos kivált az asztalos-iparban az úgynevezett túrómész-ragasztó. Pár évtizeddel ezelőtt főként olyan esetekben alkalmazták, amidőn az összeragasztott farészek nyirkosságnak lehettek időnkint kitéve. Rauppach és Bergel ezen régen Ösmert ragasztószert úgy állították elő, hogy oltóval vagy erősen hígított savakkal a tejből frissen kicsapott túrót égetett és frissen megoltott mésszel keverték, amidőn igen tartós, de egyúttal igen gyorsan megmerevedő, megkeményedő ragasztószert kaptak. (L. a 66202. számú német szabadalmi leírást.) Ezen ragasztónak használhatóságát azonban nagyon korlátolta az igen gyors megkeményedés. Ezért később úgy jártak el, hogy az oltóval vagy híg savakkal a tejből kicsapott kazeint szalmiákszesszel fölfőzték, a nyert péppel a ragasztandó fölületet bekenték, megszáradni hagyták, aztán friss mésztejjel azt megnedvesítve, az összeragasztandó fölületeket erősen egymásra nyomták. (Lásd: dr. 0. Dammer Handbuch der chemischen Technologie. V. kötet, 302. oldal.) A leírt módon készített ragasztó-szernek azonban számos olyan hibája van, amelyik kizárja azt, hogy az iparban általánosan használható legyen. Mert míg az első módon való készítésnél azonnal el kell azt használni, addig a második módon előállított huzamos időt kiván a ragasztáshoz és emellett korán sem ragaszt oly jól, mint az első módon készített. Kétségtelenül ezek voltak az okai annak, hogy Rauppach és Bergel találmányai mai napig sem terjedtek el nagyobb mértékben. Tapasztalataim szerint az említett hátrányok onnan erednek, hogy nevezett föltalálok a tejből a kazeint oltóval vagy hig savval csapták ki. Kísérleteim szerint ugyanis sem oltóval, sem hígított savval, — legyen akár anorganikus, akár organikus sav (pl. tejsav) — nem lehet a tejből olyan módon kicsapni a kazeint, hogy az akár szalmiakszesszel, akár más lúggal önmagában használható ragasztó-anyagot adjon. A nyert termék mindig szemcsés, szakadékony a főzésnél, megkeményedő a lehűlésnél és ragasztóképessége csekély. Ez utóbbit Rauppach és Bergel is hallgatagon elismerik, amidőn a bekent fölületet megszárítják és azután újból kezelik mésztejjel. Ha ugyanis az ő eljárásuk szerint készített anyag, t. i. az oltóval vagy híg savakkal kicsapott kazeinből szalmiakszesszel készített vegyület tényleg ragasz-