41524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélötvözetek javítására

nek, amennyiben azokba a szükségelt szén­tartalmat beviszi. Emellett fontos, hogy a szén nem a vas* hoz, hanem a vanadiumhoz van kötve, mi­vel a vanadium a eementitet pótolja és a ferrit a többi fémekkel való egyesülésre szabadon marad. A jelen eljárás szerint előállított ötvöze­teknek magas hőmérsékleten való kemény­sége és szilárdsága rendkívül módon nö­vekszik és az ötvözet tökéletesen egyenle­tes és finom szemcséjű szerkezetet vesz fel. Meglepő az a körülmény is,- hogy pl. az említett ötvözetek kovácsolás után azonnal edzettek anélkül, hogy hirtelen lehűtésnek kellene azokat alávetni. Nem okvetlenül szükséges az atomsúlyok arányában vett fémötvözetekből kiindulni, hanem más acélötvözeteket is Bikerül 3%-ig terjedő vanadium-mennyíség hozzáadása ál­tal lényegesen megjavítanunk. Kiemelendő azonban, hogy a legjobb eredményeket akkor érjük el, ha a fentebb leírt módon járunk el. így pl. egy a kö­vetkező arányban előállított acél: Fe Ni Va C 190 20 2 3 • mm2 -ként 1,58 kg. szilárdsággal bírt 123 kg. rugalmassági határ és 14% nyúlás mellett. Ahelyett, hogy vanadiumkarbidot, mint olyat adagolunk a szénmentes vagy mindenesetre csak igen csekély szénmennyiségeket tar­talmazó ötvözetekhez, oly módon is járha­hatunk el, hogy a vanadiumkarbidot csak magában az ötvözetben állítjuk elő. Ez esetben az acélötvözetnek elegendő szenet kell tartalmaznia, hogy a karbid képződése lehetséges legyen. Fontos továbbá, hogy a vanadiumtartalom úgy lefelé — mint pedig fölfelé pontosan határolva legyen. Legkedvezőbb vanadium­inennyiségnek 0.3—3% bizonyult. Hogy pl. egy mm.a -ként 150 kg. szilárd­ságú és 10%-os nyúlású acelat nyerjünk, előbb a szükséges vasat olvasztjuk össze nikkellel és a széntartalmat úgy szabályoz­zuk, hogy az a keverékben kb. 0.9% le­gyen. Ez 0*9% szenet az olvasztóban 0'5%-ra hagyjuk leszállani. E keverékhez 1*05% vanadiumot adunk tiszta vanadium vagy feiTOvanadium alakjában és a tömeget kb. 2 órán keresztül folyékony állapotban tartjuk. A vanadiumtartalom az elsalakosítás foly­tán 1%-ra száll le. Az atómsúlyoknak : 59*5 ill. 11'9 és a va­nadiumkarbid képletének: Va2 C3-nak te­kintetbe vétele mellett kitűnik, hogy a ja­vasolt mennyiségek vanadiumkarbid képző­dését megengedik. Teljesen hasonlóan járunk el, ha nikkel helyett krómot, mangánt vagy wolframot használunk. A leírt eljárással nyert nikkelacél a fen­nebb említett, eddig még el nem ért szi­lárdságot mutatja aránylag csekély nyúlás és magas rugalmassági határ mellett és különösen azáltal tűnik ki, hogy hideg lég­áramban edzhető. Ennélfogva különösen páncéllemezek előállítására alkalmas, ame­lyeket tudvalevőleg csak egyik oldalon sza­bad edzeni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás oly ötvözetek javítására melyek atomsúlyaikkal arányos mennyiségű vas-és nikkelből, vagy vas- és mangánból, vagy pedig vas, wolfrám és krómból ál­lanak, azáltal jellemezve, hogy 3%-ig terjedő mennyiségű vanadiumot vana­diumkarbid alakjában adagolunk hozzá. 2. Eljárás léghűtéssel edzendő, nagy szi­lárdságú acél előállítására azáltal jelle­mezve, hogy vasnak nikkellel, krómmal vagy wolfrámmal való széntartalmú öt­vözetéhez 0*3—3% vanadiumot ada­golunk. PAUAí HÉBZVÉN' TÁRÍAaÍG NYOMD* JA BUCUnsTt*

Next

/
Thumbnails
Contents