41477. lajstromszámú szabadalom • Nagyfölületű elektródák elektromos akkumulátorokhoz

- á többé-kevésbbé kiegyenesednek és evvel egyidejűleg meg is nyúlnak, ami által az elektróda nem lesz szélesebb, hanem meghosszabbodik. Ez azonban semmi esetre sem káros. Emellett a hullámos, rugalmas szalagok harántirányban kemény ólomból készült rudakkal vagy lécekkel állhatnak kapcsolatban, amelyek a szalagokban hosszirányban alkalmazott kimetszések következtében azokban szabadon mozoghatnak, illetve a kiterjedés következtében végeiken elgörbülhetnek anélkül, hogy az elektróda anyagában feszültségek léphetnének föl. Lehet azonban pld. csak a lapos szalagokon hasítékokat, a hullámos szalagokon pedig kisebb lyukakat kiképezni, minek következtében ezek az összekötő lécekkel szilárd összeköttetésben állanak. A csatolt rajz a találmány tárgyát képező nagyfölületű elektróda egy foganatosítási alakja, nevezetesen: az 1. ábia a nagyfölületű elektróda elölnézete, a 2. ábra metszet az 1. ábra A—A irányában, a 3. ábra az 1. ábra B—B irányában vett metszete egy lapos ólomszalag előtt, a 4. ábra ugyanaz egy hullámos ólomszalag előtt, az 5. ábra a 2. ábrának megfelelő metszete egy más foganatosítási alaknak. Mint már jelleztük, a találmány tárgya az elektromos akkumulátoroknál használható oly nagyfölületű elektróda, amelynél az elektróda nagyfölületét váltakozóan elrendezett lapos és hullámos fölületű szalagok létesítik. A jelen találmány szerint az ólomszalagok megerősítésére szolgáló merev keret helyett egy (3) ólomsínt alkalmazunk, melyhez a szalagoknak fölső végeit erősítjük meg pld. forrasztás által. Ez az ólomsín ismert módon az elektróda fölfüggesztésére szolgáló orokkal és a (4) sarokkapcsokkal van ellátva, A fölső (3) sín két végén több gyöngén görbülő (5) csík van megerősítve, amelyek az (1) és (2) ólomszalagokra rugalmasan rászorulnak. Ezeket az (5) szalagokat merevítésük céljából a bizonyos közökben elhelyezett, célszerűen ólomból vagy pedig más alkalmas anyagból készült (6) lécek kötik össze egymással. Ezen összekötő rudak, illetve lécek az (1) és (2) ólomszalagok áttörésein mennek át, melyek közül legalább a lapos (1) szalagok áttörései hosszúkás (7) hasítékok gyanánt vannak kiképezve (3. ábra) úgy, hogy a (6) összekötő lécek a kiterjedés ekozta elhajlás következtében ezen nyílásokban fölfelé és lefelé mozoghatnak, míg a hullámos (2) ólomszalagokon alkalmazott (3) áttöréseket oly furatok gyanánt alakítjuk, melyek a (6) összekötő rudat szorosan befogják. Ha az ily módon képezett nagyfölületű elektróda kiterjed, legelőször az (1) és (2) ólomszalagok oldaléleire támaszkodó (5) rugók szorulnak kifelé és ezáltal meghosszabbodnak, minek következtében a (6) lécek egész hosszúkban vagy pedig csak végeiken lefelé mozognak, illetve behajlanak és az elektróda is meghosszabbodik. Mivel pedig a (6) lécek ezen mozgásánál a lapos szalagok a rajtuk alkalmazott hosszúkás (7) nyílások miatt nem hosszabbodnak meg, ezért nem is deformálódhatnak, főleg pedig egymás felé nem szorulnak úgy, hogy a köztük fekvő tér nem kisebbedik. Ellenben a hullámos szalagok, amelyek a jelzett módon az összekötő lécekkel szilárd összeköttetésben vannak, midőn az összekötő lécek a lap megnyúlása folytán kénytelenek lefelé mozogni, ennek megfelelőleg ezek is lefelé terjednek ki, anélkül hogy a hullámos és lapos szalagok közt a köz valamivel megszűkül, de a közök összes térfogata mindig állandó marad. A különben használatos más ily nagyfölületű elektródáknál tapasztalható azon hátrány, hogy az ólomszalagoknak a kiterjedés által okozott összeszorulása a hatásos fölületnek, s így a kapacitásnak is a csökkentését vonja maga után, itt el van kerülve. Sőt az elektróda a formálásnál föllépő kiterjedéshez önként alkalmazkodik, amennyiben az elektróda a kiterjedés következtében megnyúlik. Másrészt pedig lehetővé van téve az is, hogy az elektróda az anyagnak a kisütésnél