41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára

— 12 — akadályozva, mely az idomrúd kiálló szélbordá,i között fekszik (4—7. ábrák). 8. Az 1. igénypontban védett tartóállványnak egy foganatosításai jellemezve azáltal, hogy a megerősítésre szolgáló kalapácsfejű csavar (16) feje a rúd üregébe való vezetés és az egyik vagy másik irányban való elforgatás után rézsútos helyzetben a rúd üregének oldalfalaihoz, illetve a csavar nem-kerek szára ugyancsak rézsútos helyzetben a rúd hasítékát határoló két bordához fekszik, imimellett a csavarszárra húzandó állványrészek a csavar mindkét rézsútos helyzetében visszaforgás ellen biztosítva feküsznek az idomrúd külső oldalára, oly célból, hogy kettős szágetelőtámaszok vagy más állványrésaek két különböző helyzetben legyenek a tartórúdon biztosíthatók (1—3. ábrák). 9. Az 1. igénypontban védett tartóállványnak egy foganatosítása, jellemezve az állvány kibővítésére szolgáló (19) idomrudak által, melyek az eredeti idomrudakkal azon keresztmetszetűek, azonban azoknál kisebb vagy nagyobb méretűek oly célból, hogy az állvány idomrúdjaiba vagy rúdjaira legyenek tolhatók, melyekhez (20) kalapácsfejű csavarok segélyével foglaltatnak (14. ábra). 10. Az 1. igénypontban védett tartóállványnak egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az idomrudakhoz foglalandó állványrészek, pl. szigetelőtámaszok, hevederek, szalagkapcsok stb. a kalapácsfejű csavarok fejéhez hasonló (23) megerősítő fejtoldattal vannak ellátva, melyek az idomrudak üregébe tetszőleges helyen bevezethetők és az illető állványrésznek 90°-kal való elforgatása által megszoríthatok úgy, hogy az előidézett feszültség következtében a rudakkal szilárd kapcsolatba jönnek'(15—19. ábrák). 11. Az 1. igénypontban védett tartóállványnak egy foganatosítása* jellemezve azáltal, hogy az idomrudak üregében, meghatározott távolságokban (11 28 85) kiugrások vagy mélyedések vannak kiképezve, melyekre, vagy melyekbe, vagy melyek közé a szigetelőtámaszoknak, vagy egyéb állványrészeknek az idomrúd üregébe vezetendő részein kiképezett (13 29) mélyedések, illetve' kiugrások illesztetnek oly célból, hogy az illető állványrészek a rudakon kioldódás ellen biztosítva legyenek (1—19. ábrák). 12. A 11. igénypontban védett tartóállványnak egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a kiugrások vagy mélyedések ' az idomrúd üregének hátfalán végignyúló (10 84) hosszgerincen vannak kiképezve úgy, hogy az idomrúd üregébe illesztendő állványrészek és az üreg fala között szabad tér marad, melyben az összekötő drótok elhelyezhetők (1— 13. és 38—41. ábrák). 13. Az 1., 2. és 10. igénypontban védett tartóállványnak egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az idomrudaknak és a szigetelőtámaszoknak megfeszítésre, vagy hosszirányú eltolódás ellen való biztosításra szolgáló részei az elforgatás alkalmával egymáson csúszó fölületeiken úgy vannak kiképezve, hogy a megfeszítendő állványrészek elforgatása alkalmával az idomrudak feszítő részei először szétnyomódnak, a forgatás vége felé pedig részben ismét egymáshoz közelednek oly célból, hogy az állványrészek véletlen visszaforgását az idomrúd megfeszült részei megakadályozzák (17. és 18. ábra). 14. Az 1. igénypontban védett tartóállványnak egy foganatosítása* jellemezve U-alakra hajlított vaspálcából álló kettős, vagyis olyan támaszok által, melyek csupán egy helyen az idomrúdhoz foglalva, egyszerre két szigetelő fölerősítését teszjik lehetővé és egyik vagy mindkét szárukon, vagy pedig harántrészükön a tartóra fekvő lapos résszel vannak ellátva, mely a feszes összekötésre szolgáló megerősítő fejet hordja, illetve csavaros összekötés esetén a csivarszög fölvételére szolgáló lyukat tartalmazza (1—3., 8—10. és 15—16. ábrák). 15. Az 1. igénypontban védett tartóállvány-