41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára

rozsdaképződés megakadályozása céljából bevonattal láthatók el, ami az eddigi csőalakú rudaknál természetesen nem volt le-/ hetséges. A találmány tárgyának a mellékelt rajzokon föltüntetett kiviteli alakjait az alábbi leírásban fogjuk részletesen ismertetni. Az 1—14. ábrákon a találmány szerinti tar-, tónak és a ráerősített szigetelőtámaszoknak olyan kiviteli alakjai láthatók, melyeknél a tartó az állvány kereszttartója gyanánt van kiképezve s a szigetelő támaszok csavarólás útján vannak a tartóhoz erősítve. Az (1) tartó a fölvett esetben -alakú keresztmetszettel bír úgy, hogy a tartó közepe felé behajlított (2) bordák vagy szélek között (3) hasíték marad szabadon, melyen keresztül a szigetelők támaszainak vagy más állványrészeknek rögzítésre szolgáló toldatai bármely tetszőleges helyen a tartó üregébe vezethetők. Az 1—9. ábrákon látható kiviteleknél a tetszés szerinti egyszerű vagy kettős támaszok gyanánt kiképezhető szigetelő támaszoknak a tartókhoz való erősítésére kalapácsfejű (4) csavarok szolgálnak, melyek lapos (4a) fejüknél fogva a (3) hasítékon keresztül tetszőleges helyen az (1) tartó belső üregébe illeszthetők és azután elforgatva, a kiálló (2) bordák mögé hozhatók. A szigetelő támasza, átlyukasztott lapos ! részénél fogva a (4) csavar szárára tolatik s az utóbbira csavarolt (5) csavaranya segélyével az (1) tartó nyitott oldalához saorlttaták. Ennek folytán a tartó kiálló (2) bordarészei a rögzítő csavarnak a tartó üregében fekvő fej© és a szigetelő támasza között erősen megszoríttatnak úgy, hogy a nyitott keresztmetszet szilárd merevítést nyer és a tartó ellenálló képessége annál nagyobb lesz, minél több támasz van ráerősítve, mivel minden támasz egyúttal a keresztmetszet nyitott széleit is szilárdan összeköti. A 11—13. ábrákon látható kivitelnél !a támasz rögzítésére (6) fejes csavar szolgál, melynek (7) csavaranyája a tartó belsejében a (2) bordák mögött fekszik úgy, hogy a tartó a csavar meghúzása jalkalmával a csavaranya és a támasz között erősen megszoríttatik és keresztmetszete a már említett módon megszilárdul. A 14. ábra szerint a támasz alsó vége maga van ellátva a tartó üregébe helyezendő (8) kalapácsfejjel, mely előtt a (9) rögzítő csavaranya fölvételére szolgáló csavarmenetek vannak alkalmazva. A tartó belső üregében egy (10) hosszgerincen, szabályos távolságokban (11) kivágások vannak elrendezve, melyek közé a kalapácsfejű csavarok, pl. a fejükön alkalmazott (12) toldatoknál fogva illeszkednek (3. és 6. ábra), vagy amelyek a csavarfej megfelelő (13) mélyedésébe (10. ábra) vagy magának a csavarnak (13) mélyedésébe (13. ábra) nyúlnak úgy, hogy a támaszok, valamint a tartókon megerősítendő egyéb részek is eltolás ellen biztosítva vannak. A kiugrások azért vannak egy gerinc mentén elrendezve, hogy a tartó belsejében a csarvarok által nem érintett tér maradjon szabadon az összekötő drótok biztos elhelyezésére. Hogy a támaszoknak a kalapácsfejű (4) csavarok segélyével való megerősítése esetén a csavarok a kellő helyzetbe legyenek hozhatók, s az összeköttetés a csavarnak a tartóban való visszaforgása következtében meg ne lazulhasson, a 8., 9. és lO.ábra szerinti kivitelnél a csavar feje úgy van kiképezve, hogy az (1) tartóba való bevezetés után 90°-nál nagyobb szöggel ne legyen elforgatható, mely célból pl. a csavar fejének csak két diagonálisan átellenes sarka van legömbölyítve. A csavar (14) szára hosszúkás keresztmetszettel bír (9. ábra) s a támasznak a tartóra fekvő része megfelelő alakú lyukkal van ellátva úgy, hogy kettős támasz esetében, ha annak egyik ága, mint a fölvett példában, közvetlenül a tartó egyik függélyes oldalára fekszik, a támasznak a csavarszárra való illesztése és a csavaranya meghúzása után sem a támasz a csavarral együtt* sem pedig ez utóbbi a támaszban el nem forgatható, minek következtében a támasz meglazulása vagy a tartóból való kiesés©