41355. lajstromszámú szabadalom • Rotációs erőgép

van ellátva (1. és 6. ábra), melyek a bélés vastag részét közrefogják és maguk részéről a bélés (a2) végkarimái és a (d) dugattyúvezetéket elzáró körtárcsa alakú (cl) véglemezek által szorosan fogatnak körül. A véglemezek nagyobb átmérővel bírnak, mint a dugattyútartó karimás végei és a bélés (a2) végkarimái ós a henger végei közé nyúlnak és ez utóbbiakhoz fekszenek. A dugattyúkat páratlan számban pl. három alkalmazzuk, mivel ekkor minden dugattyú (P) ellensúlya a tengelyen túl, diametrálisan szemben két szomszédos dugattyú között rendezhető el. Az ellensúlyok a dugattyúkkal az (f) rúdak segélyével (1. és 3. ábra) vannak összekötve, melyek a főtengelyen keresztülmennek. A dugattyútartó (f2) üregeiben fekvő ellensúlyok megerősítésére az (fl) csavaranyák szolgálnak. Ily módon elegendő teret nyerünk a dugattyúk és ellensúlyok mozgására és nagy dugattyúkat és ellensúlyokat használhatunk, ez utóbbiakat pedig a tengelytől nagyobb távolságban rendezhetjük el nagyobb centrifugális erő elérése végett. A súlyokat könnyen után is állíthatjuk, mivel csavaranyáik a dugattyútartónak (f3) dugókkal elzárható nyílásain keresztül könynyen hozzáférhetők. Az ellensúlyok úgy állíthatók be, hogy a dugattyúkat elegendő erősen nyomják a henger fala felé a kellő tömítés elérésére anélkül, hogy túl nagy súrlódást idéznének elő. A (G) nyílások a dugattyútartó (c) karimáján és a (cl) lemezein mennek keresztül és a gőz bevezetésére szolgálnak és egymás után haladnak el a henger végeiben alkalmazott (g) beömlőcsatornák előtt, amelyek a (gl) csatornákon keresztül a (h) fojtószeleppel fölszerelt (H) csővel vannak összekötve. A henger végein alkalmazott gyűrűalakú vájatokban a beállítható (I) szelepgyűrűk vannak a beömlőnyilásokkal szemben elrendezve, melyek a dugattyútartó véglemezeihez szoríttatnak. A (K) főkiömlőnyílások a henger belső falán haladnak keresztül és a (K) kipuffogó csatornával vannak összekötve. Ha egy pár (G) beömlőnyílás a (g) beömlőcsatornával szembekerül, úgy gőz áramlik a hengerbe a szomszédos dugattyú mögé és a henger és dugattyútartó érintkezési vonala és a dugattyú küzötti térben fejti ki hatását, miáltal a dugattyú a dugattyútartóval együtt forgásnak indíttatik. Ha a beömlőnyílások a beömlőcsatornákat elhagyták, a gőz beömlése elzáratik és a hengerben lévő gőz expandeál mindaddig, míg a dugattyú a kiömlőnyílást el nem érte, mire a hengert a gőz elhagyhatja. A beömlő és a kiömlőcsatornáknak ezen ösmert működési módja itt csupán az önműködő elzárószerkezet könnyebb megértése végett volt röviden ismertetve. Amint az 1. 5. és 7. ábrákból látható, a (cl) véglemezek belső oldalának gyűrűalakú mélyedéseiben az (L) mozgatható elzárógyűrűk vannak elrendezve, melyek a (c) karimában és a (cl) véglemezekben alkalmazott beömlőnyílásoknak megfelelő (1) beömlőnyilásokkal vannak ellátva. A henger végein levő (m) kamrákban elhelyezett (M) emelők a véglemezekre vannak ágyazva, egyik karjuk súlylyal meg van terhelve, másik karjuk pedig az elzárógyűrűkhöz erősített, az (m2) hasítékokon át az (m) karimákba nyúló (ml) karokkal van összekötve. Ha a gép forog, úgy az (m) emelők állása a centrifugális erő hatására a gép sebessége szerint változik és ennek megfelelően az elzárógyűrűk eltolatnak és a gép töltését a terhelésnek megfelelően szabályozzák. Az (N és NI) pótbeömlő illetve kiömlőcsatornák a (P) átkormányzó-tolattyú (o) házába vezetnek. A (P) tolattyú egyik végén a (p) csővel van összekötve, mely a (H) csőhöz vezet és a (pl) szeleppel van ellátva. Az átkormányzó-tolattyúnak a 3. ábrában föltüntetett helyzetében a (p4) csatorna az (NI) nyílást a (p6) kipuffogónyilással köti össze, amidőn az (NI) nyilás pótkipuffogó nyílás gyanánt szolgál, melyen át a még a hengerben maradt gőz eltávozik, ha a dugattyú a főkipuffogónyílást már elhagyta. Ha az átkormányzótolattyút elforgatjuk addig, míg a (p2) nyílás az (NI) nyílás elé kerül, úgy a (p3) csatorna az (N) nyílást a (p5) kipuffogónyilással köti össze, A gőz