41305. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs

mely szerint az acélabroncsot szekundarte­kei'cselés gyanánt helyezzük egy transz­formátorba, amidőn is az abroncs a benne indukált elektromos áramok által egyenle­tesen hevíttetik föl és fölhevített állapot­ban azonnal az edzőfürdőbe ejtjük. Az acélabroncs egy kis töltőnyílás meg­hagyásával teljesen zárt. Ezen nyíláson ke­resztül az abroncs üregét nyomógázzal meg­töltjük, ezután pedig a töltőnyílást befor­rasztjuk úgy, hogy a betöltött gáz többé el nem távozhatik. A' megtöltésre levegőt, szénsavat, vagy más semleges gázt hasz­nálhatunk, melyet célszerűen gondosan meg­szárítunk. A töltést és beforrasztást pl. a 2. ábrá­ban föltüntetett módon eszközölhetjük. Itt az abroncs alsó oldalán a töltőnyílásnál egy ráforrasztott (2) csőtoldattal van ellátva, mely az abroncs üregébe torkoló igen szűk (3) furattal és a jóval bővebb (4) furattal van készítve. A bővebb (4) furatba a forrasztó fémből készült, átfúrt (5) dugasz helyezte­tik. Az abroncsot most a (2) csőtoldat segé­lyével nyomógáztartállyal helyezzük ösz­szeköttetésbe. Amint a nyomógáz az abron­csot megtöltötte, a csőoldat azon részét, amelyen az (5) dugasz fekszik, szúrólánggal hevítjük, míg a dugasz megolvad. Ezután a forrasztófémet meghagyjuk merevedni, mi­által a (3) furatot abszolút légmentesen el­zárja. Mivel a (2) csőoldat az (5) dugasz he­lyén vékonyfalú, a többi helyen ellenben vastagfalú, ezenfölül pedig a dugasz mögött mesterségesen hűthető, a beforrasztás al­kalmával a meleg nem vezettetik az abron­csig úgy, hogy az abroncs keménysége a forrasztás által az abroncs egyetlen pont­ján sem változik. Természetesen a forrasz­tást tetszőleges más alkalmas módon is eszközölhetjük. Az abroncsnak a kerékre való helyezé­sére célszerűen tetszőleges ösmert szerke­zetű kétrészű kogzorút alkalmazunk. A ko­szorúnak szélein alkalmas (6—6) legördü­lési fölületekkel kell bírnia, hogy az abroncs megterhelésénél éles töréseket ne szenved­jen az acél. Az abroncs rugalmasságát fokozhatjuk azáltal, ha az abroncs falait az oldalokon hullámozzuk, amint ez a 3. és 4. ábrában látható. A 3. ábrában egyszerű, a 4. ábrá­ban pedig többszörös hullámozás van föl­tűn tetve. Ezen és a későbbiekben leírt, fo­kozott rugalmasságú abroncsok kisebb nyo­mású gázzal tölthetők, miért is azokat eset­leg nem kell beforrasztani, hanem a közön­séges légabroncsokhoz hasonlóan töltőszele­pekkel láthatók el. Hogy az abroncsnak a futófölületen való átfúrását megakadályoz­zuk és nagyobb kopást engedhessünk meg, a futófölületet, amint ezt a 3. és 4. ábra mutatja, (7)-nél megvastagíthatjuk. A 4. áb­rában az abroncs belső része vagy feneke is vastagítva van. A futófölület a csúszás megakadályozá­sára különféle alakú kiszögelésekkel lehet ellátva. Az acéltest elkopásának teljes elkerülé­sére a futótölületet (8) bőrköpennyel (4. ábra) láthatjuk el, amidőn behengerelt (9) bor­dák akadályozzák meg a köpenynek oldal­irányú lecsúszását. Az ily bőrköpenyeknek fölhelyezése eddig a légabroncs laza állapotában történt úgy, hogy a bőrköpenyt könnyen lehetett fölhe­lyezni és az abroncs utólagos fölszivattyú­zása által megfeszíteni. A védőköpenynek ily módon való fölerő­sítése a találmány tárgyát képező fémab­roncsoknál rendesen nem alkalmazható, mivel az abroncsok állandóan fölfujt álla­potban vannak. Ezen nehézség elhárítására a következő­képen járhatunk el: A (8) bőrköpenyt, amint ezt az 5. ábra mutatja, két (81 , 8S ) részből készítjük és ezen részeket egy-egy (12) ill. (13) gyűrűalakú csészébe helyezzük és ezen csészéket a bőrköpenyekkel együtt két oldalról az ab­roncsra toljuk. A (12, 13) csészék (16) kari­mákkal vannak ellátva, melyeken a kerüle­ten elosztott (17) csavarok (6. ábra) dugha­tok keresztül. Ha ezen csavarokat erősen meghúzzuk, úgy a két (12, 13) csésze egy­máshoz közeledik és a bőrköpenyeket erő­sen az abroncsra szorítják. A (9) bordák, amint ezt az 5, ábra mutatja, úgy vannak

Next

/
Thumbnails
Contents