41208. lajstromszámú szabadalom • Készülék és eljárás matringárúknak vagy szöveteknek savítására, klorozására, szapulására és festésére

á ben kellett minden mechanikailag hajtott lerakó készüléknél egyenetlenségeknek föllépni, melyek némelykor annyira növekedtek, hogy vagy már a tartályok töltésénél, vagy azok kiürítésénél az egyes rétegeknek összedűlése és ezáltal az egész tétel összezavarása lépett föl. Hogy az ilyen egyenlőtlenül lerakott árútételeknek a különféle folyadék számára az árúmennyiség különböző helyein egészen különböző szűrőképességgel kell bírniok, azt nem kell külön bizonyítani. Egy ilyen lerakó készüléket ismertet a többek között a 145583. sz. német szabadalmi leírás, melynél olyan lerakócső van alkalmazva, mely középső részében teleszkópszerű. Ezen középső rész egy fejben végződik, mely az árúkat csúszósíneken mozgó függélyes rövid toldatba viszi át. Ezen csúszósínek ott azon edény fölött vannak alkalmazva, melybe az árút le kell rakni úgy, hogy az árú mindig az edény fölső szegélyétől fogva szabadon esik le. Ezen eljárásnál, illetve készüléknél tehát az árú esési pályája állandóan változik az edény töltési állapotával úgy, hogy üres edénynél, illetve szapuló kazánnál bizonyos körülmények között az árúnak először 5 m. esése van, mely a fokozatos megtelésnél egy, vagy esetleg egy fél méterre redukálódik. Hogy az árúnak ilyen szabad esésénél fölülről egyenletesebb lerakódás nem jöhet létre, anélkül, hogy a lerakódás helyén emberi segítség járna közbe, az könnyen belátható, azonfölül egy további, mindenekfölötti hiba még az, hogy az alsóbb rétegek a nagyobb esés folytán lényegesen szorosabban lesznek lerakva, mint a fölső rétegek. Azonfölül természetes, hogy a fejnek szilárd vezetése mellett a csúszósínek útján, rendkívül nehéz a sarkok kitöltése sokszögű készülékeknél. Föltalálok már most ezen készüléknek egy változatát találták föl, melynek alkalmazásával olyan másfajta lerakó eljárást kapcsolnak össze, mely a mechanikai lerakás előnyeit a kézzel való, régi eljárás szerinti lerakás előnyeivel egyesíti. A készülék a rajz szerint áll a teleszkópszerű (a) csőből, mely alsó (b) végén egy görbülettel bír és amely fölső végén &z aránylag széles (c) tölcsérré bővül. Az (a) eső ezen tölcsér révén a (d) eardan-féle csuklóban minden irányban mozgathatóan föl van függesztve, míg az alsó teleszkópszerű meghosszabbítás az (e) egyensúlyozó útján bármely tetszőleges magasságban kézzel beállítható. Az alúl görbületben végződő csőtoldat azonfölül akképen van a szilárdan fölfüggesztett csőrészre erősítve, hogy ezen cső tengelye körül bármilyen szög alatt könnyen forgatható. Különös esetekben a cső görbületét azáltal tehetjük nélkülözhetővé, hogy annak fölfüggesztését akképen rendezzük el, hogy a munkás azon helyzetben van, miszerint különös megerőltetés nélkül az egész csövet ingaszerű mozgásba hozhatja. Azon föladat, hogy ezen csőből kilépő árút a lerakókészülék egy tetszőlegesen alakított gömbölyű vagy négyszögletes keresztmetszete fölött kiterítse, a csövet kiszolgáló munkásnak akképen van megkönnyítve, illetőleg lehetővé téve, hogy a cső görgőfölfüggesztés segélyével vagy más tetszőleges módon függélyes helyzetéből kilendíthető. Ha a lerakóedény gömbölyű keresztmetszetű, akkor az eltérítő görgő görgőpályája köralakban van kiképezve; ha pedig a keresztmetszet négyszögű, akkor a görgőpálya négyszögalakban legömbölyített élekkel van foganatosítva és hasonló módon lehet azután ezen görgópálya eliptikus vagy sokszögű is. Már most avégből, hogy az árút egyenletesen eloszthassa, a lerakóedény keresztmetszetén a csövet kiszolgáló munkásnak csupán az a föladata, hogy a lécpadozattal ellátott áttekintő hézagon a csővel együtt a görgőpálya mentén mozogjon és az alsó csővéget akképen hozza ingaszerű lengésbe, hogy a csőből alúl kilépő árúköteg egyenletesen befödje a lerakóedény keresztmetszetét. Az árú a lerakócső tölcsérje fölött levő (f) motola révén vezettetik a tölcsérben levő csőbe, míg a csőnek teleszkópszerű összetolhatósága a munkásnak megadja a lehetőséget, hogy az árú esési magasságát a le-