41182. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fúrómagot kiemelő szerszám elfordulásának megállapítására

Megjelent 1908. évi február hó 548-án. MAGY. SZABADALMI K1R. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 41182. szaru. XII/a. OSZTÁLY. Berendezés a fúrómagot kiemelő szerszám elfordulásának megállapítására. KOERNER GUIDO BÁNYAMÉRNÖK NORDHAUSENBEN. A bejelentés napja 1907 március hó 19 ike. A legrégibb módszer arra vonatkozólag, hogy a kiemelt fúrómagokat a fölszínen a fölismerhető rétegek csapásának és dülésének megállapítása céljából oly helyzetben állítsuk össze, amely helyzetben azok a mag letörése előtt feküdtek, az, hogy a magot a fúrólyukból a rudazat forgatása nélkül emelték ki. Ezt azonban a gyakorlatban foganatosítani alig lehet, tehát eme módszer szerint pontos méréseket nem végezhetünk. Találmányom szerint ezt a célt akként érjük el, hogy megmérjük a fogást, melyet a rudazat a mag kiemelése közben végez. Ezt a mérést egyidejűleg arra is fölhasználhatjuk, hogy valamely fúrólyuk eltérését a függélyestől úgy az irány, mint a nagyság tekintetében iránytű használata nélkül állapítsuk meg, amenyiben az erre a célra eddig is használt és a rudazattal mereven kapcsolt tokban fölfüggesztett, szabadon lengő függőónt a fölhúzás előtt a fúrólyukban elfoglalt helyzetében rögzítjük. Mint az minden további magyarázat nélkül érthető, az eltérés irányát ismerjük, ha a berendezésnek, — mely a fölhúzás közben elfordúlt — egy bizonyos jelét, mely a műszer leeresztésénél a délkör éjszakpontjában volt, eme pontba állítjuk vissza és ha a jel elfordulási szöge, mellyel való elfordulás által a második helyzetébe jutott, ismeretes. Ebből a célból csakis az szükséges, hogy a berendezést ellenkező irányban ugyanakkora szöggel visszafelé forgassuk. Hogy ezt a szöget és evvel együtt az eltérés irányát, valamint hogy az eltérés nagyságát is megállapíthassuk, a találmány szerint több függőónt alkalmazunk. A mérésnél először az égtájat határozzuk meg a berendezés megállapított elfordulási szöge segélyével, azután pedig általánosan ismert és szokásos módon végezzük a függélyestől való eltérés megállapítását. Hogy a függőónok segélyével a forgásszöget miként állapítjuk meg, a következő megfontolásokból tűnik ki: Valamely függőón vagy inga súlypontjának a fölfüggesztési pont elfordulása által okozott kilengése arányos ama szöggel, melyet a függőón és a fölfüggesztési tengelye képez, ha a tengelyt oly szög alatt forgatjuk el, amekkora szöggel mozdult el a függőón, vagyis valamely kör középpontja fölött fölfüggesztett függőón fölfüggesztési pontja a kör középpontjától oly távolságba fog kerülni, mely a függőón fölfüggesztési pontját a kör középpontjával összekötő egyenes és a függőón által ké-