40987. lajstromszámú szabadalom • Szivarkészítőgép
fejet a gépkereten a (126) csapra ágyazott (123) emelő a szivar csúcsa felé mozgatja. A (123) emelő a (119) tengelyt és (118) simítófejet a (127) rúgó útján mozgatja a szivar felé, míg ellenkező irányban a függélyes irányban mozgó és (129) görgőjével a (125) emelő (130) excenteriölületére ható (128) szán mozgatja a rúgó megf eszítése közben. A szán függélyes irányú mozgását a (131) hajtórúd idézi elő, mely a (26) tengelyre ékelt (133) excenter által működtetett (132) emelővel van összekötve. Mikor a (79) kar a szivart a simítófejjel szlembe állította, a (132) emelőt az excenter működésnek indítja és a simító fej előre, a szivar csúcsa felé mozog, a (79) kar pedig addig, míg a szivar csúcsának simítása be nem fejeződött, megáll. Előnyös, ha a csúcs simítása közben a szivar vastagabb végét levágó berendezést is működésnek indítjuk, mely berendezés a csatolt rajz szerint egy pár csuklósan ágyazott (134) ollópengéből áll. Eme pengéknek excentrikus (135) hornyai vannak, melyekbe a (128) szán egy csapja fogódzik. Az oliópengék a szivar vastagabb végének mozgáspályája mellett, némileg hátrább fekszenek, mint az a 20. ábrán látható és a (128) szán egy (136) nyújtványa közelíti azokat a szivar vastagabb végéhez, mely az ollópengék egy (137) excenterfölületére hat. Mikor a szivar simítása és levágása megtörtént, a (79) kar mozgását újból megkezdi és az üres (87) pólyatartót a végtelen lánc fölé állítja. Ez a lánc az alatt az idő alatt, melyet a föntebb leírt műveletek igénybe vettek, akkora elmozdulást végzett, hogy egy újabb, pólyát viselő láncszem kerüljön a (93) emelőkar fölé, mely a pólyát a pólyatartóba emeli át, minek megtörténte után a (79) kar folytatja mozgását úgy, hogy a kész szivar kerül a (93) emelőkar fölé. Ebben a pillanatban a szivartartót működtető (91) tengely (92) karja a (138) nyújtványt éri, :a tengely elfordul és evvel együtt a görbített horgok is akként mozdulnak el, hogy a szivart eleresztik és az emelőkarra fektetik. A (79) karnak ezt a mozgását, mely alatt a pólyatartó helyett a szivartartó jut a (93) emelőkar fölé, hasznosítjuk arra, hogy a szivar végét a V-alakú kés a föntebb 1cíit módon elvágja. Most- már a kar visszafelé mozog és :a föntebb leírt módon a pólyát körültekcrcselő berendezéshez közeledik. Mikor a (12) láncok valamely szeméről a kar az ezen volt pólyát leemelte és azon :a kész szivart elhelyezte1 , a lánc tovább mozog, hogy újabb pólyát állítson a (93) emelőkar fölé. Eme szállítóláncok négy láncke.ék fölött futnak (lásd az 1. ábrát), melyek közül kettőt a rajzon ábrázoltunk és (139) számmal jelöltünk, míg a másik két, nem hajtott lánckereket nem ábrázoltuk. A (139) lánckerekek a gépkeretre szerelt (141) csapágyakba ágyazott (140) tengelyre vannak ékelve, mely tengely hajtására az arra fölékelt (142) kilincskerék és a szokásos módon a (143) karra ágyazott kilincs szolgál. A (143) kar mozgatására a (26) tengelyre ékelt excenter korong által mozgatott (145) szögemelővel kapcsolt (144) hajtórúd szolgál. A gépbe rakott piólyaformák szerkezete a szokásos, és több, előnyösen húsz formaüreggel vannak fölszerelve. A formákat nyitó és záró és a pólyákat eltávolító berendezés működtetésének tehát oly képen kell történnie, hogy az egyszerre kiemelt nagyobb számú pólya a láncon helyet találjon. A megrajzolt gépnél — mint azt föntebb leírtuk — a gép főtengelyét, mely a föntebb jelzett berendezéseket működteti, a (23 24 25) láncáttevés hajtja. A (25) lánckerék lazán van a (26) tengelyre húzva és evvel csak bizonyos számú fordulat után kapcsolódik egy időszakos kapcsolódást előidéző kötés útján, melyet részletesebben nem írunk le, minthogy ily kötések amúgy is minden szakember előtt ismertek. Megjegyezzük azonban, hogy eme kötés bekapcsolására egy (146) csavarkerék szolgál, mely a (26) tengely húsz fordulata alatt egy fordulatot végez. Ha tehát a leírt gép a szállító láncról húsz pólyát emelt le és szállított a pólyákat kö-
