40987. lajstromszámú szabadalom • Szivarkészítőgép

21., 22. ábra a csúcs képezésére szolgáló berendezés, a 23. ábra a pólyát a födőlevéllel beburkoló berendezés perspektivikus képe-, a 24—27. ábra a 23. ábrához tartozó részlet; a 28., 29. ábra a (36) peckeknek a pólyát fölvevő tartóhoz viszonyított helyzetét föltüntető két részletrajz, a 30. ábra a pólyát a födőlevéllel burkoló berendezés és a 31. ábra a csúcsképző berendezés részr letrajza. A találmány tárgyát képező gépnél a gépben számos pólyaforma van oszlopszerűen egymásra fektetve, még pedig a csatolt rajzon ábrázolt foganatosítási alaknál oly módon, hogy az oszlop a gép oldalkeretein alkalmazott (1) vezetékpár közé van befogva, az oszlopban legalul lévő forma pedig a gép két oldalán alkalmazott két (2) részből álló mozgatható támasztékon nyugszik (1—3. ábra). Mindegyik (2) résznek egy-egy (3) toldata van és mindegyik rész az oldalkeretben kiképezett (5) vezetékekben vezetett (4) szánon van egyegy (6) csap útján fölerősítve. Eme (2) részeket a (7) rugók tartják a szabványos helyzetben, mely rugók a (2) részek egyegy (8) nyújtványával és ászán egy-egy (9) peckével van összekötve. Eme (2) részek nemcsak támaszték gyanánt szolgálnak, hanem, az oszlop legalsó formájának a magasabban fekvő formáktól való elválasztásának megkönnyítésére is. Ez az elválasztás a rajz szerint oly módon történik, hogy a gép a legalsó- formát a fölötbe lévők alól kihúzza, hogy pedig ez a fölső formák elmozdulásának teljes kizárása mellett legyen végezhető, egy pár horogalakú (10) nyújtvány van a (2) részeken alkalmazva, melyek a (2) részeknek a (7) rugók megfeszítését előidéző fölfelé mozgásánál a formák alsó és fölső része között lévő (s) hézagba lépnek be (8—13. ábra). A legalsó forma fölső részének és az ezen nyugvó formáknak alátámasztására (11) szánok vanniak alkalmazva, melyek mindegyike az oldalkeret egy-egy (14) vezetékében mozog és két-két (12 13)nyújtvánnyal van ellátva. Eme (12 13) nyújtványok oly távolságban vannak egymástól, hogy mikor a nyújts ványok működési helyzetükben vannak és a (13) nyújtvány a legalsó forma két része között lévő hézagba fogódzik be, a (12) nyújtvány valamely magasabban, legelőnyösebben a közvetlenül a legalsó forrnia fölött fekvő forma két része között lévő hézagba fogódzzék (2. és 8—10. ábra). A (13) nyújtvány oly széles, hogy az a (2) részek (10) nyújtványaji közé beléphet. A (11) szánok mozgatására a gépkeret (17) csapjára ágyazott (15 16) szögemelők szolgálnak, a szögemelők (15) karjain kiképezett hasítékokba pedig a (11) szánok hasltékaiban vezetett (18) vezetődiarabok csapjai fogódzanak, míg a szögemelők (16) karjai a gép két oldalán alkalmazott (21) excenterkorong által mozgatott (20) emelőkkel a (19) hajtórudak útján vannak kapcsolva. A (21) exoenterkorongok a gép (22) főtengelyére vannak ágyazva^ mely tengelyt a megrajzolt foganatosítási alaknál a (26) tengely hajtja a (23) és (25) lánckerekek: és (24) lánc útján (1. és 2. ábra). Mikor a formák a gépben el vannak helyezve és a legalsó formát a (2) támasztékok alá támiasztják, a (2) támasztékok (10) nyújtványai a legalsó forma két része között lévő hézagba fogódzanak. Ha már most a (11) szánok befelé mozognak, a (13) nyújtványai a (10) nyújtványok közé lépnek és ugyanabba a hézagba fogódzanak be, melybe eme (10) nyújtványok is befogódjanak, míg a (12) nyújtványok a magasabban fekvő forma megfelelő hézagába lép be és ha már most a (2) támasztékok lefelé mozognak, a legalsó forma alsó része fölső részétől elválik, a fölső részt és az egész oszlopot pedig a (11) szánok nyújtványai fölemelve tartják. A legalsó forrnia részeinek szétválasztása legelőnyösebben akként történik, hogy a (10) nyújtványokat viselő (2) támlasztékok szigorúan egyenes vonalban mozognak. Minthogy a formák szokásos szerkezeté-