40969. lajstromszámú szabadalom • Tűzcsöves kazán

Az (m) és (n) függélyes falak által elzárt térbea az (e) túlhevítőkamra van elrendezve, melyet a fölső vízszintes (p) lemez (2. ábra) és az alsó vízszintes (q) lemez határol. Ezen túlhevítőkamrán át futnak fölülről lefelé a (h) túlhevítőcsövek. A (q) lemez alatt fekvő (i) tér a túlhevített gőznek gyűjtésére (raktározására) szolgál. A füstgázoknak mozgásirányát a (k) nyilak, a gőzáram irányát pedig az (1) nyilak jelzik. A közbeiktatott függélyes (m, n) falak a kazánköpenyt merevítik, míg maguk az (m, n) falak, melyeket kerületükön a kazánköpeny rögzít, a (p, q) lemezek segélyével egymás ellenében, a (e, f) tűzcsövek segélyével pedig a tűzszekrény, ill. a füstkamra fala ellenében vannak merevítve. A (h) túlhevítő csövek végül a (p, q) harántlemezeket is számos helyen kötik össze egymással, miáltal az egész szerkezet igen merevvé válik. Hogy a vízállás az egész kazánban egyenlő maradjon és a gőznyomás is mindenfelé kiegyenlítődjék, az (m, n) falak a (p) lemez fölött az (r), ill. (s) áttöréssel vannak ellátva, mely részben a vízszín fölött és részben a vízszín alatt fekszik és oly terjedelmű, hogy ezen föltétel bármely tekintetbe jöhető vízszínállásnál teljesítve legyen. A (h) túlhevítő csövek a (p) lemezt elborító vízrétegen át a gőztérig nyúlnak és így az elégésnek leginkább kitett fölső részükön hűtve vannak. Alul a túlhevítő csövek a (q) lemezben végződnek. Ha a kazán vizét a (p) lemeztől távol akarjuk tartani, akkor a 6. ábrában föltüntetett foganatosítási alak szerint a mellső és hátsó kazánrészeknek víztereit egy vagy több (zl) vízcsővel, gőztereit pedig egy vagy több (z2) gőzcsővel kötjük össze egymással. Hogy a gőz a tulajdonképeni túlhevíJÁkamrába jusson, a (h2. h3) túlhevítőcsöveket a vízszín fölött a függélyes (m, n) falakba illesztjük. A 3. és 4. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a túlhevítőkamra prizmatikus szekrény alakjával bír, mely a kazánba könnyen beépíthető. A túlhevítőcsövek itt szintén fölülről lefelé futnak és a túlhevítőkamrának fölső (v), valamint alsó (w) harántlemezét merevítik. A mellső és hátsó (t, u) falakat a (c, f) tűzcsövek merevítik, míg az egész kazán merevségét a túlhevítőkamrának oldalai mellett vagy alsó lapja alatt elrendezett (cl, c2) tűzcsövek biztosítják. Végül a túlhevítő kamrának (x, y) oldalfalait a (z) vízcsövek merevítik, melyek egyszersmind a füstgázok által harántirányban érintett fűtőfölületet is nyújtanak. Az 5. ábrában szemléltetett foganatosítási alaknál kanyarodó, vízszintes szálakkal bíró (hl) túlhevítőcaövek vannak alkalmazva, míg a 6. ábrában föltüutetett szintén kanyarodó (h2, h3) túlhevítőcsövek függélyes szárakkal bírnak. Ezen utolsó foganatosítási alaknál az (i) gőzgyűjtőtér az (e) túlhevítőkarara fölött van elrendezve, mi lokomobilkazánoknál előnyös. * SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tűzcsöves kazán, kettéválasztott tűzesőrendszer között fekvő túlhevítőkamrával, jellemezve fölső végükkel a gőztérbe nyúló, alsó végükkel pedig a függélyesen alattuk fekvő gőzgyűjtőtérbe torkoló túlhevítőcsövek által. 2. Az 1. alatt igényelt kazánnak egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, a részben megszakított tűzcsőrend szerben fekvő, prizmatikus szekrényből alkotott túlhevítőkamra által, melynek fölső és oldalas falai a víztérben fekszenek, feneke pedig a gőzgyűjtőtérrel határos. 3. A 2. alatt igényelt kazánnak egy foganatosítási alakja, jellemezve a túlhevítő kamrát átszelő, merevítésre szolgáló, harántirányú (z) vízcsövek által (1 rajzlap melléklettel.) '41-T.I «a»*ve».VTA*SASAG MYOMDAJA BUDAPBSTSM