40950. lajstromszámú szabadalom • Erő és munkagép forgó dugattyúval vagy hengerrel

Megjelent 1908. évi február hó 5-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 40950. szám. V/d/3. OSZTÁLY. Erő- és munkagép forgó dugattyúval vagy hengerrel. GAUSE GARL KIRÁLYI ÉPÍTÉSZETI TANÁCSOS ÉS CONRADY PHILIPP MÉRNÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1906 szeptember hó 22-ike. Jelen találmány olyan erő- és munkagépre vonatkozik, mely forgó dugattyúval vagy hengerrel van ellátva ós melynél olyan szellentyük vannak alkalmazva, amelyek a dugattyúból vagy a hengerfalától kiemelkednek és amelyek a bajtóközeg befolyása alatt vagy az említett részek forgását idézik elő, vagy azoknak mozgása útján működtetve, esöppfolyós vagy gázalakú közeget tovább szállítják. A gép tehát úgy erőgép, valamint munkagép (szivattyú) vagy mérőkészülék gyanánt használható. Hajtóközeg gyanánt gőz, nyomás alatt álló levegő vagy víz, robbanó gázok vagy bármely más alkalmas közeg szolgálhat. Az eddig ismeretes ilyen gépeknél eddig a szellentyük vagy a dugattyú vagy a henger köpenyén egymás mögött voltak elrendezve úgy, hogy a forgó részek mozgás közben mindig csak egy értelemben csúszhattak el a szellentyükön. A szellentyüket bizonyos gépeknél a hengeren és a dugatytyún egyaránt rendezték el, mikor is a szellentyük a gép mozgása közben egymáson voltak kénytelenek elsiklani, mely elrendezés egyáltalán nem előnyös. Ha már most oly gépeknél, melyeknél a szellentyük forgási csapja vagy a hengeren vagy csak a dugattyún van elrendezve, esetleg egymásfelé lengő szellentyüket alkalmaztak is, úgy ennek csak az volt a célja, hogy a mótor különböző irányú forgását tegyék lehetővé, amennyiben vagy az egyik irányban, vagy a másik irányban kilengő szellentyük működtek, de az egymásfelé lengő szellentyük egyidejűleg sohasem voltak működésben. A párosával elrendezett, egymásfelé irányított szellentyük pedig úgy működtek ugyan, hogy a dugattyúknak megfelelő irányú forgást kölcsönöztek, de a dugattyút ilyen szellentyük elrendezése folytán nem osztották a szellentyük számának megfelelő számú munkatérre, hanem a szellentyük úgy voltak elosztva, hogy azok közül kettő-kettő fölváltva egy üresen maradó teret és egy valóságos munkateret képezett.Egy-egy szellentyű tehát nem magában dolgozott, hanem mindig egy-egy szellentyűpár együttesen mimellett az ilyen szellentyűpáron belül fekvő holt terek lényeges hátránnyal jártak. Egyrészt ugyanis a gép ezáltal nagy mértékben igényben vétetett, másrészt a holt terek természetszerűen csakhamar kondenzvízzel teltek meg úgy, hogy a géprészek rosdázsodás folytán gyorsan