40948. lajstromszámú szabadalom • Egy és többfázisú mótorok és generátorok

áramnak felel meg és végül a gerjesztőtekercsekben haladó áram az egyenáramú gépek gerjesztőáramának felel meg. A mótor megindítása vagy szabályozása céljából a rotorban hasznosan értékesíthető indukció által előállított feszültség nagysága azáltal változtatható megfelelően, hogy az (S)tekercs tekerületszáma változtattatik, vagy pedig azáltal, hogy a (C C) rotoráramkörbe egy segédfeszültség vezettetik be kondukció által, melynek fázisa körülbelül megegyezik az indukció által előállított feszültség fázisával és melynek iránya az utóbb említett feszültség irányával vagy megegyezik, vagy vele ellentétes. A 13. ábra egy ily elrendezést mutat. (E5) jelöli a segédfeszültséget, mely feszültség fázisának körülbelül egyenlőnek kell lennie az (El) feszültség fázisával, és mely segédfeszültség valamely alkalmas forrásból vehető, pl. a (T) transzformátorból, mely az (8) tekercscsel mellékáramkörbe van kapcsolva; a segédfeszültség továbbá az (S) tekercs egy részéből, vagy egy a státoron az (S) tekerccsel konaxiálisan elrendezett segédtekercselésből vehető. Minthogy azonban hátrányos lehet ezen rotoráramkörbe egy önindukciót, bekapcsolni, ennélfogva adott esetben a 14. ábrában föltüntetett kiviteli alak alkalmazható. A segédfeszültségnek a horgonyáramkörbe való bevezetésére ezen esetben egy indukció -mentes (W) ellenállás alkalmaztatik, mely az illető áramkörbe van bekapcsolva és melyhez pl. a (T) transzformátor segélyével egy megfelelő fázisú feszültség vezettetik. A helyett, hogy mint ezt a 14. ábra mutatja, az ellenállást változtatjuk, a transzformátor által adott feszültséget is változtathatjuk. Ellenállás helyett kapacitás is alkalmazható. Azáltal, hogy az (E5) feszültséget az indukció által előállított feszültséggel egyenlővé és ellentétessé tesszük, a mótor nem vehet föl egynél több mágnesező áramot, még akkor sem, ha összes tekercsei a teljes feszültséghez vannak kapcsolva. Az (E5) feszültség nagyságának és irányának változtatása tehát lehetővé teszi, hogy ily gépek könnyen és gyorsan legyenek szabályozhatók, még akkor is, ha nagy feszültségű hálózatokba vannak kapcsolva. Egy ily szabályozás különösen akkor alkalmazható előnyösen, ha a mótor kompenzálására az itt leírt módszer alkalmaztatik, mimellett a szabályozás a mező erejének szabályozásával is lehet összekötve. Bármilyen is az indító- és szabályozó elrendezés, az (E3) kompenzálófeszültség önműködően, vagy kézzel és oly módon szabályozható, hogy esetleg a terheléssel változik. Az (E3) feszültség egy a statoron elrendezett tekercselésből vehető, fimint ezt példaképen a 7., 9., 12. és 17. ábrák mutatják. A rotort nem szükséges a horgonytengely hosszában egészen röviden zárni, hanem elegendő, ha csak a rotortekercs egy részét zárjuk röviden, amint ezt pl. a 16. ábra a mótormezőtengely részére mutatja. A teljesítőtényezők megjavítása egy adott nagyságú mellékáramkörű mótor teljesítményét növeli, vagy a hőmérsékletemelkedést csökkenti, ha a teljesítmény nem növeltetik. Egy sorozatos- vagy mellékáramkörű mótor mótormezőfázisának szabályozásánál arra kell ügyelni, hogy a horgonyban a mótormező és^a hálózatáram ne kerüljön nagy mértékben fázison kívül. A 15. ábra azt mutatja, hogy miképen kompenzálható és tartható üzemben egy neutralizált egyfázisú — mellékramkörű — kondukciós mótor, pl. egy háromfázisú hálózatról. Ezen kiviteli alak pontosan megfelel a 12. ábrában föltüntetett kivitelli alaknak, azonban az utóbbi indukciós és nem kondukciós motorra vonatkozik. A 16. ábrabeli kiviteli alak oly fajtájú neutralizált egyfázisú kondukciós motorra vonatkozik, melynél dacára annak, hogy a mótormezőt közvetlenül egy legalább részben a rotoron elrendezett tekercs állítja elő, a mótormező nagysága, valamint fázisa mégis teljesen egy a statoron a horgonytengelyben elrendezett (S) tekercstől függ, mely tekercs az említett tengelyben transzformátorra ezőt állít elő. A mótormező nagysága a forgásszámtól is függ. Általában véve, a 16. ábrában föltüntetett példának a természetes mótormezőt közvetve előállító