40925. lajstromszámú szabadalom • Újítás megtámasztott elektródákkal bíró ívlámpáknál a szenek előretolását szabályozó berendezéssel

égés veszélyének kitett, a kráter alá messze lenyúló hosszú támasztócsúcsot elkerüljük. Áz új árambevezetési módnál az elektródának meg nem támasztott része rendszerint a támaszték alá nyúlik úgy, hogy a támaszték és a kráter között választófalat alkot, mely a fényívnek a támasztékra való átugrását meggátolja. Ha az elektróda akként van alakítva, vagy anyaga oly módon van megválasztva, hogy a támaszték és fényív kráter között fekvő valamely ponton az elektróda anyaga gyorsabban pusztuljon el vagy égjen ki, a kráter és a támaszték alá nyúló és a fényívet a támasztéktól elválasztó fal képződését elősegíthetjük, így pld. lehet az elektróda keresztmetszetét az elektróda főrésze és a támasztóéi között levő átmeneti helyen kívülről vagy belülről, vagy kívülről és belülről kisebbíteni, vagy az átmeneti helyet könnyebben olvadó vagy elégő anyagból készíteni, mint az elektróda többi részét. Előnyösebb, ha az újítással fölszerelt ívlámpánál oly elektródákat alkalmazunk, melyeknek szénből álló külön leégő élük van, mintha ily leégőéllel nem bíró elektródákat használunk, mert ekkor egyrészt a fényívkrátere messzebb kerül a támasztéktól, másrászt pedig a keskeny leégőél könnyebben és egyenletesebben ég el, mint a körkeresztmetszetű elektróda megfelelő széle, vagyis ha az elektródát megfelelően csökkentett keresztmetszetű, előnyösen szénből készült külön leégőéllel látjuk el, nemcsak a támasztékot védjük elszennyeződés és túlhevülés ellen, hanem a megtámasztott elektródák egyenletes utántolását is biztosítjuk. A megtámasztott elekróda támasztékát a találmány szerint előnyösen egy függélyes tengely körül forgatható, kúp, henger vagy gömbalakú görgő gyanánt képezhetjük ki, hogy ha lámasztófölületének egy része megrongálódik a támasztékjelforgatásával, anélkül hogy azt ki kellene váltani, új, ép támasztóföliiletet találjunk. A szóban levő lámpánál különböző okokból előnyös, ha egyenáramú lámpáknál, melyeknél csakis az egyik elektróda nyugszik egy támasztékon, a másik ellenben a megtámasztott elektródával kényszermozgást előidéző kapcsolatban van, a negatív elektródát támasztjuk meg az áramot bevezető támasztékon. Ugyanis ha egyenáramú lámpánál a pozitiv elektróda fekszik föl az áram által átfolyt támasztékon, az áram flektrolytos hatása a támasztékot a megtámasztás helyén rövid idő alatt kivájja, amennyiben a támaszték fémanyagának részecskéit az elektróda felé szállítja. Az ekként keletkezett vájulat azonban káros befolyást gyakorol a megtámasztott elektróda egyenletes, előre mozgására és így a lámpa üzemére is. Találmányunk szerint ezért a negatív elektródát támasztjuk meg az áram által átfolyt támasztékon, minthogy ekkor kezdetben az áram hatása alatt szén megy át az elektródából a támasztékra, mely a támasztékba bizonyos mértékig behatol úgy, hogy végül is szén fog szénnel érintkezni és így a zavaró elektrolytos hatások teljesen kiküszöbölődnek. A csatolt rajzon látható és a föntebb leírt módon berendezett ívlámpánál (1) a lámpaburkolat, (2) a lámpa harang, (3) a reflektor, mely az (5) tartógyűrűjébe van befogva, ez pedig a (4) gyűrűbe szerelve. Az (5) tartógyűrűt a (14) süveggel az (5. 6) fémrúdak kötik össze, a két (10) és (11) elektróda közül pedig a (10) elektróda (10a) élével egy fémből készült (26) támaszték oldalfölületére támaszkodik, mely legelőnyösebben kúpos és forgathatóan van ágyazva. Mikor a szénelektróda leég, a fényívkráter és a támaszték között a (10b) támasztócsúcs képződik, mely a bevezetőleg jelzett előnyök fölléptét biztosítja. A (11) elektróda (17) tartója a (16) karon forgathatóan van ágyazva, hogy a két elektróda között a fényív képződhessék. A megtámasztott (10) elektróda (12) tartójával a (6) rúdon van vezetve, míg a (11) elektródát (18) vezetővillája a (7) rúdon vezeti. A (12) vezetéken egy vízszintes (13) sín van alkalmazva, melyen a forgathatóan ágyazott (11) elektróda (16) vezetőkarja egy (15) görgő közvetítésével nyugszik. Ily módon