40921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkszulfid előállítására
dálódjék. Azután valamivel kevesebb menynyiségű savval kezeljük, mint amennyi az összes cink föloldására szükséges, ezen föltétel betartásánál sem vas, sem ólom nem megy oldatba. 2. Ha az alkalmazott ércszulfid, akkor is lehet azt pörkölés útján tisztátalan oxiddá átalakítani, előnyösebb azonban azt tisztátalan cínkszulfittá átváltoztatni, akképen, hogy nagy levegőfölösleg hozzájutása mellett sötétvörös izzásra hevítjük. Ezáltal az utólag szükségelt savmennyiség csökkentetik. Ezután az oldatot szűrjük. b) Az a) alatt kapott oldatba addig vezetünk kénhidrogént, míg a kadmium, ón és réz kivállott, mire azután szűrünk. Ha, ami gyakran előfordul, az érc rezet nem tartalmaz, akkor ezen első leválasztás után a csapadékot (miután a fölös cinkoxidot valamely savban oldottuk) megszáríthatjuk és őrölhetjük, avégből, hogy kadmiumsárgát kapjunk, mely festőanyag gyanánt alkalmazható. c) A b) alatt kapott folyadékot újból kénhidrogénnel kezeljük, mikor is csak tiszta cinkszulfid válik ki. Szabad kénsav jelenléte folytán vas, mangán, nikkel és kobalt nem válik le, amiből következik, hogy az így kapott cinkszulfid szűrés és mosás után kémiailag tiszta. Ami a folyadék koncentrációját illeti, úgy ezt akképen választjuk meg, hogy 100 1. oldat 5-20 kg. fémcinket tartalmaz; ezen föltétel mellett a cinknek Bzulfiddá átalakított része az összes cinktartalom 16-9°/0 -át éri el. Ezt a koncentrációt egyébként nem kell szigorúan betartani, hanem attól el is lehet térni; ha 100 literben 15'7 kg. cink van, akkor a cinknek kicsapott része az összes cinknek csak ^"/„-át teszi. d) A c>nél keletkezett folyadék már most Csak cinkszulfátot és szabad kénsavat tartalmaz csekély mennyiségű mangán- és magnéziumszulfattal, ha ilyenek az ércben jelen vannak. Ezt a folyadékot ismét fölhasználjuk újabb ércmennyiség kezelésére és így tovább, míg az túlságos sok tisztátalanságokat nem tartalmaz. II. Ecetsav alkalmazásánál a következőképen járunk el: A kicsapás úgyszólván egészen tökéletes úgy, hogy a kezelendő folyadék térfogata kevésbbé fontos. Ellentétben az a) alatti esettel, itt ólom- és kevés vasoldatba megy úgy, hogy a b) alatt kapott kadmiumszulfid ólom- és vasszulfid által feketére van festve, ami azt értéktelenné teszi. Egyébként avégből, hogy az ólom a cinket, mely — az ólom előtt — mint szulfid kivállott, kiszorítsa, szükséges, hogy az ólom mennyisége a cink mennyiségével szemben egészen háttérbe szoruljon; a csapadék ekkor gyorsan megfeketedik ós a vastól származó színezés teljesen eltűnik. A vas tehát, az ólommal, rézzel és kadmiummal egyidejűleg a cink előtt csapódik ki. Ez az első pillanatra ellentmondani látszik az analitikai kémiából ismeretes tényeknek; az azonban nem úgy van, mert a vas csakis az ólom jelenléte folytán és azért válik le, mert a csapadék magával ragadja. Ez az eset hasonló ahhoz, mint amelyik a Fresenius qualitativ elemzőkémiájának (10. francia kiadás, 1902.) 460.1. 1. lábjegyzetében föl van említve. Szükséges, hogy az ólom olyan mennyiségben legyen jelen, amely a cink mennyiségének legalább 2%-át teszi és a vas még kisebb mennyiségben. Ezen föltételek mellett a o) szerint kapott cinkszulfid teljesen tiszta fehér. Az alkalmazandó kénhidrogént a Chance* féle eljárás szerint állítjuk elő kénnek a szódamaradékokból való regenerálása útján; a kénkálciumot gipsz és szén keverékének élénk vörös izzásra való hevítése útján kapjuk, mimellett kétszer annyi szénsavat kapunk, mint amennyi szükségeB a kénhidrogén szabaddá tételére. A c) szerint kapott víztartalmú cinkszulfidet tetszőleges hőmérsékletnél megszárítjuk és azután festék- vagy mázolóanyag gyanánt alkalmazhatjuk. Ha az érc összetétele megengedi, akkor az a) alatt kapott maradék Bzárítás és őrléa után mint angolvörös, polírozó por vagy másefféle forgalomba hozható. Oldófolyadékok gyanánt lehet ecetsav,
