40912. lajstromszámú szabadalom • Kályha

13. ábra ugyanennek vízszintes metszete; a 14. ábra metszet a 12. ábrának C—D vonala szerint. Az (1) kályhában (1. ábra) a függélyes (9) cső van elrendezve', mely az említett aknák egyikét — a gázvezető aknát — képezi, míg a másik aknát a (9) akna és a (14) kályhaköpeny közötti (2a) tér (3. ábra) alkotja. A (2a) akna alsó részében az áttört (a) fémlemez (1. ábra) van elrendezve és ezen fémlemez fölé a (b) meleggyűjtő betét van szerelve, miely utóbbi tűzálló agyagból formált, külső oldalán hosszibordákkal ellátott hengeres testből áll (2. ábra). A (b) betétben a (2) és (3) hosszcsat'ornák (3. ábra) vannak kiképezve, melyek az (a) lemezben (1. ábra) kiképezett, ugyanoly átmérőjű áttörésekkel korresp'ondeálnak. A (b) meieggyűjtő betét fölött három (c d e) melegszűrő betét van elrendezve, melyek közül a tűzhelytől távolabb fekvők vékonyabbak, mint az ahhoz közelebb fekvők és melyek mindegyike egy-egy szintén tűzálló agyagból készített, lyukasztott korongból áll. A (c d e) betéteknek (3) lyukai, amint az az 5., 7. és 9. ábráknak összehasonlításából látható, különböző nagyságúak, amennyiben mindegyik betétnek lyukai kisebbek, mint az alatta fekvő betété. Eaenkívül az (e) betétnek (3) lyukai (9>, ábra) egymás között sem egyelők, hanem azok, melyek az (f) füstcsőhöz (1. ábra) közelebb fekszenek, kisebbek, mint a többiek. A (3) lyukak ezen különleges méretezésének célja abban áll, hogy egyrészt a meleg légáramnak a (c d e) betétek általi fojtása fokozatosan történjék, másrészt az (e) betét megakadályozza, hogy a meleg légáram rézsútos irányban [az (e) betét baloldali lyukainak elkerülésével] jusson az (f) füstcjsőbe. A (9) akna és a (2a) akna, mint már említettük, egy-egy külön nyíláson át köelekednek az (f) füstcsővel; ezen nyílásoknak zárására és nyitására a következő tolatytyúsaer kezet szolgál: A kályha fölső részében a (6) tolattyúrúd van eltolhatóan és forgathatóan elrendezve, mely a kályhából kinyúló végén az (5) gombot hordja (10. ábra) és egy, az (f) füstcsőben megerősített (8) ágyazatban vezetődik. A tolattyúrúdon a (8) ágyazat előtt a rugalmas (4) fémtányér van megerősítve, míg a tolattyú végén a (10) hengerszegment van könnyen mozgathatóan fölfüggesztve, mely utóbbi az (f) füstcső belső oldalán elrendezett (11) bordák között (11. ábra) vezetődik. A (6) tolattyúrúd továbbá a (8) ágyazattól (10. ábra) a (10) szegment fölfüggesztési pontjáig terjedő (7) bordával bír, míg a (8) ágyazaton a csavarmenetalakú (16) fölület van kiképezve; a (7) bordának baloldali vége a (6) tolattyúrúdnak betolása utáni elforgatásakor a (8) ágyazat agyának (16) fölületére fut föl, minek következtében a (4) tányér az általa elzárandó nyílásnak pereméhez erősen hozzászorul és így tömítő zárást biztosít. A 12—14. ábrákban föltüntetett tolatytyúszerkezet, mely cserépkályhák számára van tervezve, ugyanily módon van elrendezve, csakhogy itt az egész szerkezet egy, a kályhához erősítendő (12) fémszekrényhez van szerelve. A fűtés kezdetén a tolattyúszerkezetet a 12. ábrában föltüntatett helyzetben tartjuk, melynél a (10) szegment a (9) aknát a füstcsőtől elzárja, a (4) tányér ellenben az általa szabályozandó (15) nyílást lást nyitva tartja úgy, hogy a betéteket taitalmazó akna a füstesővel közlekedik, A leírt betétek ekkor a meleg légáramot fojtják és csak a fölösleges meleget és az égéstermékeket bocsátják ki, miközben maguk erősen áttüzesednek. A fűtés ezen stádiumában a (6) tolattyúrudat befelé toljuk és löketének végén elforgatjuk, amikor is a (4) tányér a 10. ábrában föltüntetett helyzetbe jutva, a (2a) aknát a már leírt módon az (f) füstcsőtől elzárja, a (10) saegment ellenben hátrafelé tolódva, a (9) akna és ai (f) füsteső közötti közlekedést megnyitja. Az áttüzesedett (b c d, e) betétek (1. ábra) által fölfogott és ekkor visszaszolgáltatott meleg & (2ci) íik"