40863. lajstromszámú szabadalom • Újítások füstemésztő tüzeléseken
- 2 helyzetbe nyomja le, mely a nyitott helyzetnek felel meg. Ennélfogva az ütköző az ajtó zárása után az (1) állítóemelőn nyugszik, miáltal két, egymásra következő széntáplálás között megszakítatlan gőzbeáramlást érünk el. A (b) tüzelőajtóban elrendezett (h) légnyilások mellső oldalukon a (k) csapó segélyével zárhatók el. Ezen (k) csapónak akasztószerkezete a találmány szerint úgy van berendezve, hogy a csapó a tüzelőajtó becsukásakor tetszés szerint zárva marad, vagy pedig önműködően oldatik. Ezen szerkezet a következő: A (b) tüzelőajtón elrendezett karban — a föltüntetett példánál az (1) állítóemelőt működtető (3) karban — az (5) hüvely van vezetve (4. ábra), melyre egy második, a (4) orral ellátott (12) hüvely van csavarva. Az (5) hüvely a (3) kar hátsó oldalához támaszkodó (6) rúgó segélyével szoríttatik a kazán felé, miáltal a (4) orr azon helyzetben tartatik meg, amelyben a (k) csapón alkalmazott (7) kart megtámaszthatja és így a csapót zárt helyzetben rögzíti. Az (5) hüvelyben a (8) csavarorsó van ágyazva, mely aszerint, amint többé vagy kevésbé van becsavarva, a (b) tüzelőajtó zárása alkalmával a tüzelőajtókereten alkalmazott (9) ütközőhöz ütközik, vagy pedig ezen ütközőt nem érik el. A rajzban a (9) ütköző gyanánt az (a) gőzszelep tartó karja szolgál. Ha a (8) csavarorsó, amint ezt a 4. ábra mutatja az (5) hüvelyből megfelelően ki van csavarva, úgy a (b) ajtó becsukása alkalmával a (9) ütközőt nem fogja érinteni és az (5) hüvely meg marad azon helyzetben, amelyben a (k) légcsapót megakasztja. Ha ellenben a (8) csavarorsót néhány centiméterrel az (5) hüvelybe becsavarjuk, úgy a (b) tüzelőajtó zárása alkalmával a (8) csavarorsó a (9) ütközőbe ütközik, miáltal az (5) hüvely a kazántól eltávolíttatik és ennek folytán a (k) ajtó (7) karját a (4) orr nem akaszthatja meg, úgy hogy a csapó önsúlyánál fogva leesik. Amint tehát látható, a (8) csavar beállítása által elérhetjük, hogy a tüzelőajtó becsukása alkalmával a (k) légcs^pó önműködően leessék, vagy pedig zárva maradjon. A gőz elosztására szolgáló fúvókák (3. és 5—8. ábrák) úgy vannak szerkesztve, hogy segélyükkel a rostélyfölületet befedő, egymást keresztező gázsugárhálót képezünk. Ezen célból mindegyik (g) kiáramló cső a (p) négyszögletes fejjel ellátott (n) csavardugasz segélyével van elzárva, mely csavardugasz köpenyfölületén egy alkotó irányú (r) bevágás, valamint két oly (s) bevágás van alkalmazva, melyek az alkotó irányával kis szöget zárnak be. Mindegyik (r, s) bevágás úgy van alakítva, hogy keresztmetszete a dugasz belső fölületétől kezdve a dugasz mellső része felé csökken, amidőn is a bevágások feneke a dugasz hossztengelye felé lejt, úgy hogy ezen bevágások feneke a dugasz hátsó részén közelebb áll a dugasz hossztengelyéhez, mint a dugasz mellső részén. A dugasz hátsó végén a tölcséralaku (t) mélyedés van alkalmazva. A dugaszokat úgy helyezzük el a (g) csövek torkolataiban, hogy az alkotóirányú (r) bevágás legalul fekszik és hogy a dugasz kissé kiáll a (g) cső torkolatából. Ezen elrendezés folytán a gőz a bevágások fenékfölüieteinek irányába fog kiáramolni és a gőzsugarak egymást keresztezni fogják, amint ez a 3. ábrában kissé túlozva van föltűn tetve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás füstemésztő tüzeléseken, melyeknél a tüzelőajtó teljes zárása után a gázszelep önműködően helyeztetik üzembe, jellemezve azáltal, hogy a légcsapót zárt helyzetében rögzítő, a tüzelőajtón elrendezett akasztó elmozgathatóan van ágyazva és rúgó segélyével tartatik hatásos helyzetében, amidőn is ezen akasztón beállítható ütköző van alkalmazva, mely állása szerint a tüzelőajtó zárása alkalmával a tüzelőajtó keretén alkalmazott ütközőbe ütközik és ezáltal a rugalmas akasztót hatásos helyzetéből kimozdítja, avagy pedig az akasztó hatásos helyzetében megmarad.
