40862. lajstromszámú szabadalom • Centrifugálszivattyú vagy turbina

következtében még tökéletesebbé válik úgy, hogy a szivattyú által a hajtómotortól elvont munkamennyiség minden emelési magasságig gyakorlatilag véve állandó marad. Találmányom gyakorlati foganatosításánál célszerű, ha a futókereket akként alakítjuk, hogy lehetőleg nagy folyadékmenynyiség befogadására legyen alkalmas és ha azt a víz mozgásnak indítása céljából egyes kamarákra bontjuk szét. Erre a célra legelőnyösebben lapátok szolgálnak, melyek a kerék közepétől annak kerületéig érnek. Mindegyik rekesz egy vagy több fúvókával van felszerelve, melyek megfelelően megszűkülnek és alkalmas szög alatt fordulnak hátrafelé. Ha vezetőlapátok vannak alkalmazva, — mi a legtöbb esetben szükségtelen — ezek ellenkező helyzetben helyezendők el, mikor a gép szivattyú gyanánt szerepel, mint mikor az turbina gyanánt szolgál. A kifuvató fúvókat vagy a főlapátok külső végeinek megfelelő átalakítása által létesítjük, mikor két-két főlapát között egy-egy vagy több közbeeső lapátot lehet beépíteni, vagy pedig pld. öntés útján előállított külön fúvókagyűrűt alkalmazunk, melyet a fúvókerék kerületével alkalmas módon kötünk össze. A fúvószájak szerkezete olyan, hogy azok keresztmetszetét változtatni lehessen. Ezt legelőnyösebben akként érjük el, hogy a fúvószájnak a szűkületbe eső részét eltolhatóan képezzük ki, mikor az összes fúvószájak eltolható részei megfelelő, befelé irányúit megnyújtásokkal láthatók el, melyeket egy tengelyen alkalmazott berendezés segélyével egyidejűleg lehet beállítani. Lehetne a fúvószáj egy részét forgathatóan is alkalmazni úgy, hogy ez a változó nyomásnak megfelelően önműködően álljon be. Ha vezetőlapátokat alkalmazunk, ezeket fix módon, még pedig előnyösen a futókerék kerületétől bizonyos távolságban úgy, hogy a sebességnek nyomássá való átalakítása túlságos örvényképződés nélkül és anélkül megy minden szóba jöhető sebességnél és áramlási iránynál végbe, hogy a víz a vezetőlapátok hátsó felületébe bele ütköznék, A vezetőlapátokat legelőnyösebben egy külön gyűrűn alkalmazzuk, mely vagy a turbinátokká], vagy ennek levehető fedelével van mereven vagy oldhatóan kapcsolva. A turbina, illetve szivattyú szabályozása önműködően a kiáramló fúvókákban megy végbe. További szabályosáé lehetséges a folyadéknak a vezetőberendezésből való kiáramlási helye után történő lefojtásával, tehát a kiáramló vezetékben a nyomás és áramlási sebesség módosításával, mely esetben a lefojtószelepet célszerűen a turbina tengelyről hajtott szabályozó állíthatja be. Több fokozatban dolgozó turbináknál a vizet két futókerék között is le lehet fojtani, mikor a fellépő ellennyomás a következő futókerékben alakúi át munkává. Mikor a turbina nagy nyomással dolgozik, illetve mikor a szivattyúnak nagy nyomási magasságot kell legyőznie, célszerű ha a folyadékveszteségek elkerülésére külön berendezéseket alkalmazunk. Ebből a célból a folyadék be- vagy elvezető vagy be- és elvezető nyílásánál a megfelelő futókerék- és tokfelületeken spirál vonalalakú hornyokat lehet kiképezni. A két szembenfekvő felület hornyai ellenkező irányban görbülhetnek úgy, hogy a kilépő folyadékot ismét a főáramba vezetik vissza. A csatolt rajz 1. és 2. ábráján a találmány szerint kiképezett futókerék hossz-és keresztmetszete látható. A 2. ábrán a lapátokat nézetben ábrázoltuk, nevezetesen az ábra baloldalán a vezetőlapátok turbina, annak jobb oldalán szivattyú esetére vannak ábrázolva. Mint az a rajzokon látható, a nyomófolyadék (A) tartályát három (B) lapát — melyek a kerék kerületétől egészen a (C) bevezetőnyílásig terjednek — három kamarára osztja. Eme kamarák mindegyikét két-két további (Bl) lapát osztja meg, melyek nem érnek egészen a bevezető nyílásig. A lapátok akként vannak alakítva, hogy a futócsatornákban a kerék kerületétől kis távolságban (D) szűkületek létesüljenek. A megszűkült csatornák ily módon kifúvó szájakat alkotnak, melyek akkor, mikor a