40686. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkaliperoxidpatronok előállítására

egyesül, mely egyidejűleg a szennyes fehérneműt tisztító mosószer gyanánt szolgál. Mivel azonban a stearinpatronok könynyen megsérülhetnek, pl. eltörhetnek stb., ezen patronokat a szóban forgó használatra igen alkalmas módon úgy óvhatjuk meg a sérüléstől, hogy a patronokat oly szappandarabba zárjuk, mely a patronnak megfelelő belső üreggel bír és nagyságra nézve az alkáliperoxid mennyiségének s ennélfogva bizonyos meghatározott mennyiségű fehérneműnek felel meg. Ezen szappantok a 4—6. ábrákon van föltüntetve, és pedig a 4. ábrán elülről nézve függélyes• metszetben,' az 5. ábrán keresztmietszetben, míg a 6. ábra a dugót mutatja, mellyel a szappantok a peroxidpatron bevezetése után elzáratik. Meleg vízzel való kezelésnél először a szappan oldódik föl, azután pedig a stearinsav megolvad és a víznek a peroxidhoz való jutását lehetővé teszi, mire a fönt leírt hatások lépnek föl. A stearínon kívül más anyagok is alkalmazhatók ugyanolyan jó eredménnyel alkáliperoxdpatronok előállítására, és pedig vagy magánosan vagy szappiantokban. A föltétel csak az, hogy ezen anyagok vízhatlanok és közönséges hőmérséknél szilárdak legyenek, azonban 100° C.-nál és ez alatt megolvadjanak, illetve folyékony állapotba menjenek át. Ilyen anyagok pl. a paraffin, ceresin, viasz. Ahelyett, hogy az alkáliperoxid fölvételére szolgáló üreges testet külön készítenénk stearjnból, paraffinból, ceresinből, vagy viaszból és utólagosan helyeznénk a szappandarab hozzáillő kivágásába, úgy is járhatunk el, hogy a szappandarab belsejét alkalmas alakban és nagyságban kivágjuk' és a kapott üreget stearinbélés&el stb. látjuk el. Ezt úgy végezhetjük, hogy az üregbe folyékony stearjnt vagy effélét töltünk és azután ismét rögtön kiöntjük úgy, hogy az üreg belső falán csak vékony stearinréteg marad, mely lehűléskor megszilárdul. A szappanban ily módon előállított üreg egyúttal a nedvességtől is el van zárva. Ezen üreget !most már a szükséges mennyiségű alkáliperoxiddal töltjük meg és azután egy alsó oldalán stearinnal stb. bevont dugóval léghatlanul elzárjuk. Ugyanezen eredménye van a megfordított eljárásnak is, mely abban áll, hogy alkáliperoxidból, esetleg más sókkal (például konyhasóval vagy glaubersóval) való összesajtolás vagy összeolvasztás útján szilárd testeket állítunk elő és ezeket megolvasztott vagy föloldott stearinnal, parafinnal, ceresinnel vagy viasszal vonjuk be, azután pedig a megadott módon szappannal burkoljuk. Végül a találmány lényegét úgy is érvényre juttathatjuk, hogy az egész üregss testnek törékeny stsarinból, paraffinból, ceresinből vagy viaszból való készítése helyett csak a dugót készítjük ezen anyagokból, illetve más vízhatlan anyagból, mely rendes hőmérséknél szilárd, 100°-nál és ezalatt pedig megolvad, míg az üreges test hüvelyét bádogból, üvegből vagy más olyan anyagból állítjuk elő, melyet a száraz alkáliperoxid nem támad meg. Ha ezen hüvelyt a fönt említett dugóval léghatlanul elzárjuk és az elzárt üreges testet fornó vízbe vagy forró szappanlúgba helyezzük, akkor a dugó kiolvadása folytán az üreges test magától fölnyílik s a folyadék annak tartalmához juthat. Az alkáliperoxidpatronokat használó személy egyik esetben sem jöhet a tiszta alkáliperoxiddal érintkezésbe és így nem sértheti meg magát, hacsak a dugót erőszakkal ki nem veszi a hüvelyből. Hogy a patronba töltött peroxid a vízben nyugodtan, hirteleni bomlás nélkül oldódjék föl, az alkáliperoxidot valamely közömbös sóval, pl. konyhasóval, glaubersóval vagy effélével olvasatjuk össze és ily módon állandóbbá, vagyis a víz által nehezebben megtámadhatóvá tesszük. Végül megjegyzendő, hogy a leirá&ban használt «patron» kifejezés jelen találmány szerint tetszőleges alakú üreges testet jelent.