40642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás turfának kezelésére

- 214 -részei pedig, melyek az egyes részecskéknek egymáshoz való tapadását okozzák, az oldatba át nem mennek. A keveréket a turfa minőségéhez képest 10—20 percig forraljuk, eközben állandóan kavarjuk. A végeredményre nézve lényegtelen, hogy a turfa víz- és vegyiszeroldat mily arányban vannak a keverékben, mert utóbbi oly hosszú ideig tartható a kivánt hőfokon, a mennyi szükséges, hogy a turfa struktúráját amennyire csak lehet szétromboljuk. A szerint, mily célra akarjuk a turfát használni és mily alakra akarjuk azt hozni, a vegyiszereket, melyek alkalikus természetűek, különféle mennyiségekben adjuk hozzá, hogy épen a struktúrának kellő szétrombolását az anyagnak megduzzadását és a kötőanyagnak teljes, vagy részbeni oldását, valamint az egész keveréknek a további kezeléshez való alkalmas állapotba való hozását, elérjük. A jelen célra alkalmas anyagok aszerint, hogy mily eredményt akarunk elérini különböző hosszú ideig hatnak a turfára és különböző súlyarányban keverődnek hozzá. Kisérletek igazolták, hogy jelen eljárásra legalkalmasabb a nátriumcarbonát (Naa

CO,-)-f- 10 Ha

O) és a továbbiakban ennek alkalmazása van föltételezve, ami azonban nem zárja ki azt, hogy más alkalikus anyagokat is használhassunk anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. Jelen kezelésnek egyik legfőbb célja, hogy a turfának kötőanyagát oly mértékben föloldjuk, amint az szükségesnek mutatkozik úgy, hogy a kötőanyag a turfarészecskék fölületén és nem a sejtszöveten belül jelentkezik. A hozzákeverendő alkalikus oldatnak mennyiségét a turfa kötőanyagához mérten határozzuk meg s a kisérletek azt mutatták, hogy 1000 kg. turfához körülbelül 5 kg. kristályos szóda keverendő, oly célból, hogy a turfának az eljárás ezen szakában megkívánt tulajdonságait elérjük. A szódának hatása, melyet a fűtés támogat, a keveréknek azonnali besűrűsödése által válik észlelhetővé ; a turfának szövete kitágul s lehetővé teszi, hogy a forró oldat az enyves alkatrészekhez hozzájusson úgy, hogy utóbbi már rövid idő alatt az oldatba átmegy. Föltaláló azt találta, hogy ezen kezelésnél a kötőanyag mindig folyékony állapotban marad, kötőképessége azonban legkevésbé sem csökken. Az eljárásnak most következő szaka abban áll, hogy a melegítést megszüntetjük és az anyagot kevés hideg víznek a hozzávezetése által (körülbelül annyi mint fentebb) s folytonos kavarás mellett lehütjük s e mellett a keverékbe valamely savanyú oldatot is bevezetünk, melynek célja, hogy a nátriumcarbonátot közömbösítse, de egyúttal az anyagben levő fás részekre is hasson olyképen, hogy azok vízfelvevő képességüket elveszítsék, minek következtében ezen fás részek összezsugorodnak s egymáshoz tömörülni iparkodnak. Amint könnyen belátható, sok olyan anyag van, melyek a kívánt célt különböző mértékben szolgáltatják. Föltéve, hogy az eljárás előbbi szakában szódát alkalmaztunk, akkor a föntnevezeti célok elérésére a legcélszerűbb közönséges timsónak (kálium-aluminium-sulfátnak) az alkalmazása. A hideg víz hozzávetésének, illetőleg hőfokváltozásának célja, hogy a vegyihatást megkönnyítsük, mely sokkal gyorsabban megy véghez ilyképen, mintha a timsót, vagy más savanyú oldatot a hőfok változtatás nélkül adnók hozzá. Célszerű, ha valamivel több timsót alkalmazunk, mint szódát és pedig körülbelül 5V2

kg.-ot 1000 kg. turfára oly célból, hogy necsak a szódát közömbösítsük és kiválaszszuk az oldatból, hanem egyúttal a turfát is megtámadjuk, minek következtében a víz a keverékből tisztán kiválik úgy, hogy az anyagban visszamaradó nedvesség nyomás segélyével könnyen és teljesen eltávolítható. Az ilyképen kezelt turfa teljesen kész állapotban és szilárd alakban jut ki a sajtóból s azonnal tovább fölhasználható. Tulajdonságai tényleg sokkal jobbak, mintha a hosszantartó természetes szárításnak volt kitéve, mivel egyik alkotórésze sincs a visszamaradt nedvességben föloldva, minek következtében pl. nagy nyomással briketté sajtolható, melyei? függetlenül a brikett alak-