40615. lajstromszámú szabadalom • Szorítósarú faárbócokon

Megjelent 1907. évi december hó 20-án. MÁGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 40615. szám. Vlll/d. OSZTÁLY. Szorítósarú faárbocokhoz. GROSS-STEIN RUDOLF KERESKEDŐ BENDLIKONBAN. A bejelentés napja 1906 október hó 8-ika. Jelen találmány tárgya fémből készült szorítósarú faárbocokhoz, melynek célja a fa rothadását megakadályozni. A találmány tárgyának példaképen! foganatosítási alakja a mellékelt rajzon az 1. ábrában oldalnézetben, a 2. ábrában fölülnézetben van föltüntetve. A föltüntetett szorítósarú az (a) árbocra erősítendő (b) szárral van ellátva, mely négy vályúalakú, vasból készült (bl b2 b3 b4) részből áll, és így hosszirányban négy helyen nyitott. A (b) szár mindegyik része két egymásra merőleges és (b5) lyukakkal ellátott (b6) karimákkal és egy derékszögben kifelé hajlított (b7) lappal van fölszerelve, mely utóbbi az árbocnak a földben való lehorgonyzására szolgál. Két-két szomszédos szárrész szemben fekvő karimái a (c) csavarok segélyével egymással össze vannak kötve, miáltal a (b) szárba befogott (a) árboc a szár alsó végétől tetszőleges távolságban rögzíthető. Az árboc befogott vége rendszerint körülbelül a szár közepéig ér, melynek alsó részét a földbe ágyazzuk, és pedig- oly módon, hogy az (a) árboc a föld szine fölött (x) távolságban fekszik. A (b7) lapok révén a szorítósarú és ezáltal az árboc biztos lehorgonyzását érjük el. A szorítósarút előnyösen az árboc fölállítása előtt az árbocra erősítjük. A szoritósarúnak az árbocon való további megerősítése végett a szár (e) nyílásain keresztül még facsavarokat csavarhatunk az árbocba. Jelen találmány tárgyát tevő szorítósarú további lényeges előnye abban áll, hogy ugyanazon sarút bármely árbochoz használjuk úgy, hogy nem szükséges különböző nagyságú sarúkat készletben tartani. A szárrészek száma természetesen más is lehet, mint a föltüntetett példánál. A szorító sarú egy darabból is állhat, mely esetben az hosszirányban föl van hasítva. A szárrészek összeköttetésére csavarok helyett szögecseket is használhatunk. Sziklás talaj esetén a szorítósarút nem ássuk be, hanem lehorgonyzásra szolgáló lapjait csapszögek útján a sziklához erősítjük. Ez esetben a szorítósarút a szár egész hosszában erősítjük a faárbocra, nem pedig annak feléig, mint az első ábrában. Hasonlóképen lehet a szorítósarút rossz, süppedékes, stb. talaj esetén csavarokkal betontömbökre vagy kőalapzatra erősíteni. Csavarok segélyével való megerősítés esetén szintén ügyelnünk kell, hogy az árbocot