40598. lajstromszámú szabadalom • Elektromágnes

2 -mutat ja, amidőn a 11. ábrában néhány rész el van hagyva; a 12., 13., 14. és 15. ábrák a horgony egy lamelláit szektoralakú lemezének képezé­zésére szolgáló bádogok részletrajzai. Az 1—8. ábrákban (a) és (b) a lemezeit harangszerű mágnesmag belső és külső ré­szeit jelölik, mely részek központosán van­nak egymásban elrendezve és oly módon vannak (c)-nél egymással összekötve, hogy az (f) és (fi) mágnestekercsek részére a gyűrűalakú (d) és (e) tereket képezik. A mag vasbádogok sorozatából áll, melyek szektoralakkal bírnak (3. ábra) és a köz­pontos (g) tartó körül vannak megerő­sítve. A kettős működésű elektromágnes ezen kiviteli alakjánál a mágnes mag mind­egyik összeállított (a b c) szektor lemeze öt bádogból van összeállítva, melyek a megkülönböztetés céljából (1 2 3 4 5)-el vannak jelölve (4—8. ábrák). A legszé­lesebb (1) bádog (4. ábra) a belső és külső (a b) hossztagokkal van ellátva, me­lyek (c) harántdarab által vannak egymás­sal összekötve. A (2) bádog (5. ábra) alakja hasonló az (1) bádog alakjához; azonban a (2) bádog belső (a) része ki­sebb sugárirányú szélességgel bír, mint az (1) bádog (a) része. A (3) bádog (6. ábra) csak a külső (b) hosszrésszel van ellátva, mely (c) harántrésszel bír; a (4) bádog (7. ábra) hasonló a (3) bádoghoz^ azon kü­lönbséggel, hogy a (4) bádog (c) haránt­darabja kisebb sugárirányú szélességgel bír, mint a (3) bádog harántdarabja. Az (5) bádog (8. ábra) csak a hosszirányú (b) részből áll. A (2 3 4 5) bádogok mind­egyike egy, az (1) bádoghoz hasonló bá­dogdarabból lehet kivágva. Az (1) bádog belső szélei például (h) hornyokkal lehet­nek ellátva, melyeket kiugrások is helyet­tesíthetnek úgy, hogy e hornyok lehetővé teszik:, hogy a bádogok megfelelő alakú (i) gyűrűkre (1. ábra) legyenek föltolhatok vagy pedig a sárgarézből előállítható köz­pontos (g) tartócsőben, — mely cső köré az összeállított lemezek erősíttetnek — gyűrűalakú hornyok lehetnek kiképezve. Az összes bádogok külső széle (k) hornyokkal bír, melyek, az összeállított lemezeknek a központos (g) tartó körül elfoglalt helyze­tében való rögzítésére alkalmas eszközö­ket fogadnak be. Ezen eszközök alkalmas módon elrendezett (m) drótból (1. ábra), például acéldrótból állhatnak, mely a hor­nyokba tekercseltetik, azonban az összeál­lított lemezektől az (n) szigetelőanyag se­gélyével szigeteltetik és melynek menetei utólagosan összeforrasztatnak. A lemezek (a) és (b) hosszrészeinek végei célszerűen letompított ékszerű alakkal bírhatnak úgy, hogy e végek a mag belső és külső (a b) részein, a mag mindegyik végén ferde (o) és (p) fölületeket képeznek. Az ily módon szerkesztett lemezeit ma­got alkalmas módon egy csőszerű, nem mágneses anyagból, például ágyúfémből ké­szült (q) tartóban (1. és 2. ábra) rendez­hetjük el, mely egyik oldalán (r) fülekkel vagy hasonló eszközökkel van ellátva, azon célból, hogy csapok, csavarok vagy hason­lók céljából egy tartón legyen megerősít­hető. A (q) tartó az ellentétes oldalon (ql) hasítékkal van ellátva és átfúrt (s) tolda­tokkal bír, melyek egy vagy több (t) csa­var fölvételére szolgálnak; a tartó ezen csavarok segélyével szorosan a mag köré húzható. A csőszerű (q) tartó továbbá (u) toldatokkal lehet ellátva, melyek az (s) tol­datokra merőlegesen állnak és csavarme­netes (v). lyukakkal bírnak; ezen lyukak rudak, oszlopok vagy más megerősítő esz­közök fölvételére szolgálnak. A (q) tartó például lakk vagy zománc által a mágnes­magtól szigetelve lehet. Az elektromágnes két (f fl) tekercse a föntebbiek szerint a két gyűrűalakú (d) és (e) térben van el­rendezve, mely terek a magban a középső válaszfal két oldalán vannak kiképezve; a válaszfalat a bádogok (c) harántdiarabjai képezik. Az egyes tekercsek és a mag kö­zött szigetelőanyagból, mint például vul­kanizált fiberből álló (w) csövek rendezhe­tők el. A fönt leírt módon egyszerűen működő elektromágnes is készíthető, amennyiben a bádogoknak a (c) harántrészek egyik ol-

Next

/
Thumbnails
Contents