40590. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a vonóerő elosztására közúti automobil vonatok számára

- 3 — dőn a vonat vízszintes útról emelkedő vagy lejtős útra jut. A kocsi hátsó végén az (El) lánc és a következő kocsi (A) lánca között elrendezett Oldham-féle (R) tengelykötésnek (2. ábra) az a célja, hogy a két kocsi kereteinek egymáshoz való közeledését vagy egymástól való távolodását engedje meg, ha a mellső kocsi vízszintes útról emelkedő, vagy lejtős útra jut. Míg az (El) lánc hátsó kerekének tengelye eltolhatlanul van ágyazva, addig az (A) lánc mellső kerekének tengelye egy, a rajzban nem ábrázolt, vezetékben elcsúsztatható és a kocsikeretnek a leírt mozgása közben kissé előre vagy hátra tolódd hátik. Minthogy az (A) lánc (1. ábra), melynek ezen eltolódásokat föl kellene vennie, de ezt természetesen nem teheti, az (A) lánc két kerekének tengelyei az (X) és (Y) rudak segélyével (4. ábra) egymástól állandóan egyenlő távolságban tartatnak. Az Oldham-féle (M) tengelykötésnek még egy második rendeltetése is van, mely abban áll, hogy két egymásután következő kocsinak egymáshoz való elcsavarodását tegye lehetővé. Ha ugyanis a mellső kocsi egy emelkedésen vagy mélyedésen való áthaladásnál az, egyik oldalon megemelkedik vagy sülve:!, akkor a hátsó kocsinak a mellső kocsival mereven összekötött (L) kocsirúdja az ezáltal hordott szerkezetekkel, vagyis az (A) lánccal és a (B) közlőművel együtt az (Ll) forgás csap körül elfordul. Minden kocsi (A) láncának kerekét az (El) lánc kerekének tengelyébe1

az (S) korongkapcsolás segélyével (4. ábra) iktatjuk be. Ezen kapcsolásnak (T) korongja egy, ezt körülfogó villa és egy, a (Z) kerékkel működtetendő csavar segélyével tengelyirányban eltolható. Ha egy vonat cszszeállításánál két kocsit egymáshoz akarunk kapcsolni, akkor előbb a mellső kocsi hátsió kocsicsinjének (W) csavarját (1. ábra) a hátsó kocsi kocsirúdjának (Wl) csavaranyába csavaroljuk (2. ábra), azután az (A) lánc mellső lánckerekét a helyes magasságba emeljük és a (Z) kereket oly irányban forgatjuk, hogy a (T) korong a (TI) korong felé mozogjon (4. ábra), minek megtörténtével reteszelő szögeketdugunk át a korongokon. Mindé kocsi rúdjának hossza arányos az illető kocsi nyomtávolságával úgy, hogy a kocsi hosszirányában mért- keréktáv és a kocsirúd hosszának közötti viszony a vonat összes kocsijainál egyenlő. Ezen elrendezések folytán és a (C D F, G) tengelykötésnek a mellső kocsicsin forgástengelyén való elhelyezésével elérjük azt, hogy a kanyarulatnál a vonat összes kocsijai ugyanoly ívben kanyarodnak úgy, hogy a kanyarulatokban egyik kocsi sem vonszolja az utána jövőt. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szerkezet a vonó erő elosztására közúti automobilvonatok számára, jellemezve a mozgásnak egyik kocsiról a másikra való átvitelére szolgáló láncok által. 2. Az 1. alatt igényelt szerkezetnél két, az ismert (C D) Cardan-kötésnek, az összetolható (F G) összekötő tagok segélyével való egymáshoz kapcsolása, miáltal két-két szomszédos kocsi között a hajtásra szolgáló áttételeknek kapcsolata a mozgás folytonosságának és egyenletességének fontartás által kanyarulatokban is biztosítva van. 3. Az 1. alatt igényelt szerkezetnél aCardan-féle (C D F G) tengelykötésnek a mellső kocsicsin forgáscsapján valóakkénti elrendezése, hogy a vonat egyenes irányú mozgásból kanyarulatba való átmenetnél és fordítva hosszukat meg nem változtató egyenes vonalú elemekből áll. 4. Az 1. és 3. alatt igényelt szerkezettel kombinációban oly hosszúságú kocsirudaknak elrendezés?, hogy a kocsi hosszirányában mért keréktáv és kocsirúd hossza közötti viszony a vonat összes kocsijainál egyenlő oly célból, hogy a vonat valamiennyi kocsijánál a kanyarulati szög egyenlő legyen. 5. Az 1. alatt igényelt szerkezetnél kétkét szomszédos kocsinak az Oldham-féle (M R) tengelykötések a (K) kocsi rúd