40575. lajstromszámú szabadalom • Visszafutó csővel bíró löveg oly folyadékfékkel, melynek egy része a visszafutás hosszának szabályozása céljából kívülről beállítható

elrendezett, egymással átlósan szemben fekvő gyűrűszeletalakú (Jl) karabélyból és a (D) dugattyúrúd (G) fejének két megfelelően alakított (gl) toldatából áll. Az (II) karélynak — sugárirányban mért — magassága akkora, hogy a (G) dugattyúfej keresztmetszetének megfelelő nyílást hagynak szabadon. A (G) fejnek (g2) karimája van, mely arra szolgál, hogy a (D) dugattyúrúd (gl) toldatával együtt az (F) süveghez viszonyított eltolódást meggátolja. Ha a löveg egyes részei az 1—4. ábrán látható helyzetet foglalják el, a fék visszafutásra van beállítva. A (P) állítóemelő (pl) kilincse a (Q) állítóivek (ql) nyugaszaival kapcsolódik, (2. ábra) a bajonettzár (ql), (fl) részei pedig — az érintőleges irányban mért — szélességüknek csak egy részén fekszenek egymásra (4. ábra) és a (J) forgótolattyú (il) átfolyató nyílásai a (H) dugattyútest (hl) nyílásait teljesen födik, (2, ábra.) Ha a vísszafutás hosszát körülbelül a felére csökkentjük, a (P) emelőnek (pj, gl) alreteszelésének kikapcsolása után az emelőt a (Z) nyíl (2. ábra) irányában az 5. ábrán látható helyzetbe elforgathatjuk és a (p1) kilincset a (Q) állítóív (q2) nyugaszába kapcsoljuk be. (5. ábra). A (P) emelővel együtt a (K) tengely az (M, N) fogaskerékpár segélyével a (D) dugattyúrúdat is forgatja, még pedig ez utóbbi (G) fejével is a (H) dugattyútesttel együtt az (Y) nyíl irányában forog. (2. ábra). Ennek az a következménye, hogy a (P) állítóemelő átfordítása után egyrészt a (G) fej (gl) toldatai egész szélességükön ráfekszenek az (F) süveg (fl) karélyaira (6. ábra), másrészt az (il) átfolyató nyílásokat az 5. ábrán látható módon a (H) dugattyútest félig lefedi. Mint az a föntebbiekből kitűnik, az(fl, gl) bajonettzár akként van kiképezve és a folyadék átvezetését szabályozó (H, J, cl) tagok akként vannak elrendezve, hogy a bajonettzár részei a féknek rövid visszafutásra való beállításánál (5. és 6. ábra) tovább maradnak egymással kapcsolatban, mint a hosszú visszafutásnak megfelelő beállításánál (1—4 ábra). Ez az elrendezés azért szükséges, mert figyelembe kell venni azt a tényt, hogy röviti visszafutásnál a részek igénybevétele nagyobb, mint hosszabb visszafutásnál. Ha azt akarjuk, hogy a (B) csúszópályaszekrény belseje hozzáférhetővé legyen, a (P) állítóemelőt a csúszópályaszekrény (b2) hasítékának alsó (b3) élével kapcsolatba hozzuk. A (G) dugattyúrúdfej (gl) toldatai ekkor az (fl) karabélyokból teljesen ki vannak kapcsolva úgy, hogy az (F) süveget a csúszópályaszekrénnyel való kapcsolat megoldása után a dugattyúrúdról minden nehézség nélkül le lehet húzni. Hogy a löveget miként lehet tovább szét- és összeszerelni, a mondottakból világos, ép úgy nem szorul magyarázatra az sem, hogy a bajonettzár a dugattyú gyors ki- és beszerelését is lehetővé teszi. Találmányom oly lövegeknél is alkalmazható, melyeknél a visszafutás szabályozása céljából nem a dugattyúrúd, hanem a fékhenger állítható be kívülről, továbbá oly lövegeknél, melyeknél az alsó lövegtalp és a féknek a visszafutás szabályozása céljából beállítható része között oly berendezés van alkalmazva, mely a lövegcső elevációjának beállításánál a féket önműködően állítja be. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Visszafutócsővel bíró löveg oly folyadékfékkel, melynek egy része a visszafutás hosszának szabályozhatása céljából kívülről beállítható, ezáltal jellemezve, hogy ez a beállítható (D) rész a lövegnek ezt tartó (F) részével (fl, gl) bajonettzár útján van kapcsolva. 2. Az 1. alatt védett, visszafutócsővel bíró löveg egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (gl, J2) bajonettzár akként van alakítva és a féknek a folyadék átvezetését szabályozó (H, J, cl) taghoz viszonyítva akként van elrendezve, hogy a bajonettzár részei a féknek a legrövidebb visszafutást előidéző beállításánál messzebb menő kapcsolatban vannak egymással, mint a hosszabb visszafutást előidéző beállításnál. (1 rajzlap melléklettel.) PMXAS <*UVtN« TÁMAMO NYOMOAJA buoapmtín