40562. lajstromszámú szabadalom • Sínkapcsolás

egésszé vannak egyesítve úgy, hogy egymástól függetlenül el nem mozdulhatnak. A talpfák között a (c) és (f) betétek elesnek (3. ábra). A kapcsolás keresztmetszetét ezen helyen a 2. ábra mutatja. Világos, hogy ezen a helyen a fősín és a lökéshárítósín egymástól függetlenül tolódhatnak el függélyes irányban. A 4., 5. és 5a. ábrában a találmány szerint foganatosított fölfutó hevederes kapcsolás van föltüntetve. A (b) heveder és az (a) fősín közötti tér a talpfák fölött a (e) betétek által van kitöltve. Egyszerűség kedvéért a két (c) betét a (g) csík által van egymással összekötve (5a. ábra). Az (e) talpfák között a részek, amint az 5. ábrából látható, oly viszonylagos helyzetben vannak, hogy egymástól függetlenül tolódhatnak el függélyes irányban. A részek a (d) csavarok segélyével kapcsoltatnak öszsze. Amint az 5a. ábrából látható, a (c) betétekben lyukak lehetnek alkalmazva, melyeken a. csavarok keresztülmennek. A (g) résaen is lehetnek lyukak alkalmazva, amint ez pontoaottan jelezve van. A 6. és 7. ábrában az 1—3. ábrában föltüntetett foganatosítási alakhoz hasonló szerkezet van bemutatva, csupán a sajátos elrendezés folytán az (f) betétek alakja más. A talpfe. fölött a (e) betétek vannak elrendezve, melyek, amint a 7. ábrából látható, a talpfák közötti részen hiányzanak. A. 8. és 9i ábra a sínkapcsolás oly foganatosítási alakját mutatja, melynél a (b) lökéshárítósín a (h)' toldattal van ellátva, mely a fősín- talpán nyugszik. Ezen alaknál az (f) kitöltőrésaek elmaradhatnak, ellenben a (h)- toldkt és a fősín, talpa közé a (ic)» betétlemez van elhelyezve, de csupán a. tai&Mk fölött, míg ellenben a talpfák között ezen betét nem alkalmaztatik. A. 10—1-2. ábrában oly alak van bemutatja,. melpiél betétek egyáltalában nincsenek alkalmazva. A lökéshárítósín itt szintén- (h)!

nyúlvánnyal van ellátva* mely a talpfák fölött közvetlenül a fősín, talpán nyugszik (10;. ábra), A talpfák között ellenben a (h) toldat és a fősín talpa között annyi hézag van meghagyva, hogy mindkét rész egymástól függetlenül tolódhassák el függélyes irányban. Ezen betét nélküli elrendezés azáltal válik lehetségessé, hogy a (b) melléksín, amint a 12. ábrában látható, boltozatos alakkal bír olyképen, hogy végein sík, középső részén pedig annyira van fölfelé görbítve, hogy a fősínnel egy magasságba jut, ellenben a (h) nyúlvány és a fősín talpa között a már fönt említett hézag keletkezik. Az alkalmazott keréktartó elemek különböző nemei szerint, különbözőképen kell a részeket elrendezni. A fönti példák kellő tájékozást nyújtanak arra, hogy a különböző körülmények között miként módosul a találmány tárgya. SZABADALMI IGÉNYEK. 1.. Sínkapcsolás, jellemezve azáltal, hogy az fősínből és egy kereket hordó elemből^ pl. fölfutóhevederből, lökéshárítósínből vagy hasonlóból áll, mely részek sajátos elrendezések vagy közbeiktatott részek segélyével oly módon vannak egymással összekötve, hogy a fősín.- és a kereket hordó elem a talpfák fölött mereven van egymással összekötve, míg a talpfák között a részek úgy vannak elrendezve', hogy a fősín és a kereket hordó elem egymástól függetlenülmozdulhasson el függélyes irányban. 2. Az 1. alatt igényelt sínkapcsolás, jellemezve azáltal,, hogy a fősínek és a keréktartóelem között egy vagy több betét van elhelyezve^ melynek a talpfa fölött a sín talpára,, a sínfej alsó fölületére és & sín derekára feküsznek. 3, Az 1. alatt igényelt sínkapcsolás, jellemezve azáltal,, hogy a keréktartóelem a fősín talpára- fekvő nyúlvánnyal van ellátva, mimellett a- fősín talpa és a keréktartóelem, nyúlványa közé a talpfák fölött betét van helyezve. 4 Az 1. alatt igényelt sínkapcsolás, jellemezve azáltal; hogy a keréktartóelem a fősín talpa fölé nyúló (h) nyúlvánnyal