40538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás áramvezető fémes összeköttetések előállítására izzószálak és áram hozzávezető huzalok között elektromos izzólámpáknál
Megjelent 1907. évi december lió 5-én. MAGY. FFA KIR. SZABADALMI WBm HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 40538. szám. VII/h. OSZTÁLY. Eljárás áramvezető fémes összeköttetések előállítására izzószálak és áramhozzávezető huzalok között elektromos izzólámpáknál. DR PHIL. KUZEL HANS MAGÁNZÓ BÉGS/M BADENBEN. A bejelentés napja 1906 március hó 30-ika. Elsőbbsége 1905 angusztus hó 2-ával kezdődik. Az eddig ismeretessé vált eljárások fémes jellegű áramvezető összeköttetések előállítására szénszálak és áramvezető fémhuzalok között elektromos izzólámpáknál a gyakorlatban csak tökéletlenül váltak be ; főképen azért, mert ezen testeknek tekintetbe jövő heterogén tulajdonságainál fogva az összekötendő fém ós a szén közötti érintkezés már elejétől fogva magában véve sohasem eléggé benső és később a lámpa égése közben a föllépő nagy átmeneti ellenállásnál fogva mindig jobban meglazul. Ezáltal egyrészt a lámpa hatásfoka gyorsan csökken és másrészt a szénszálnak az összeköttetési helyen való gyors átégése okoztatik. Avégből, hogy a föntemlített hátrányokat elkerülhessük és olyan használható fémes jellegű összeköttetést létesítsünk, mely az áramot jobban vezeti, mint a szokásos Bzénkittek vagy szénbevonatok, nehezezen olvadó fémes anyagra van tehát szükségünk, mely egyenletesen jól tapad úgy a szénszálakon, mint az áramhozzávezető fémhuzalokon. Ilyen anyagot találtam a magasan olvadó fémkarbidekben, illetve ezeknek fölös fémekben való szilárd oldataikban. Különösen alkalmasaknak bizonyultak az igen nehezen olvadó fémeknek szénvegyületei, mint amilyenek pl. a mangán, króm molibdén, wolfram, urán, vanadium, tantál niob, titán, thorium, zirkonium, nikkel, kobált, vas. Mindezek a karbidek, illetve ezeknek fémben való szilárd oldatai széntartalmuknál fogva a szénhez bizonyos rokonságot mutatnak és azon igen erősen tapadnak, ha olvasztott állapotban alkalmaztatnak. Ha pl. egy szénszálnak végeit olvasztott, Moissan szerint készített wolfram-karbidbe mártunk, akkor ez utóbbi a szén likacsaiba beszívódik; ha a szénvégeket kihúzzuk az olvasztott karbidból, akkor azt találjuk, hogy azok fémes bevonattal vannak befödve, melyet ismételt bemártás útján tetszés szerinti vastagra készíthetünk és amely olyan erősen tapad, hogy azt rendszerint a szén elpusztítása nélkül nem lehet leválasztani. Ha szénszál helyett fémhuzalt veszünk, akkor ez hasonló módon bevonódik az olvasztott karbiddel. Ha tehát a fönt említett olvasztott karbidét valamely alkalmas módon szénből való izzószál és egy pl. nikkelből való szálhordozó egymáshoz közelített, egymást érintő vagy ideiglenesen mechanikai úton egymásra erősített végeire hozzuk, akkor a karbid mind
