40494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés antimonércek földolgozására

lésénél fölszabadult kénessavval, akár bármily más alkalmas savval; ekkor antimonszulfür képződik és az oldatban nátronarzénát marad nátronszulfiddal keverve. Az antimonszulf ürt elkülönítjük és oxy ddá alakítjuk át vagy fémmé redukáljuk. A nátronszulfidot a nátronarzénáttól, vagy nátronszulfoarzénáttól végül kristályosítással különítjük el. Ezen eljárás segélyével tehát nemcsak az antimont nyerjük teljesen, bármily arányban legyen is arzénnel keverve, hanem az apró érceket is gazdaságosan kihasználhatjuk. Ezen eljárás a következő berendezéssel valósítható meg célszerűen és gazdaságosan. i A mellékelt rajz ezen berendezés egy példáját mutatja, az 1. ábrán hosszmetszetben, a 2. és 3. ábrán keresztmetszetben az 1. ábra A—A, illetve B—B vonalai szerint; a 4: ábrán vízszintes metszetban az 1. ábra C—C vonala szerjnt. Az első ábrán (a) a pörkölő kemence, melynek rostélya lépcsősen és szimmetrikusan elhelyezett üreges (b) pálcákból áll; ezen elrendezés mellett az antimon- és arzéntől megszabadított salak az érc pörkölésének arányéban könnyen hull le. Az ércet ezen kemencében csak igen kis menynyiségű, körülbelül 3—5% kokszszal keverjük, hogy alacsony hőmérséklet, körülbelül 400° C. működjék; ezen föltételek mellett az antimon és arzén a salak tömörülése nélkül távozik és ezen utióbbi a rostélypálcákon át könnyen kiszedhető. Az alacsony hőmérséklet, mellyel az arzént és antimont eltávolítjuk, lehetővé teszi, hogy az (a) kemence kijáratánál a gázoknak a kondenzáló készülékbe való bevezetésére (c) öntött csöveket alkalmazhassunk. Ezen készülékek egy sor (d) falazott kamrából vagy fémszekrényből (vas -vágy öntvéaiy) állanak, melyekre az (e) „ bordás ésövek vannak szerelve; két egymásra következő (d) kamra szomszédos csöveit az (f) süveg köti össze. Minden (d) kamra alsó részén egy (g) ajtó van, melyen át a kondenzált antimonoxyd és arzénessav a kemence működése közben kiszedhető. A kondenzáló készülékekből távozó gázokat (kénessav, antimonoxyd és axzénesj savj a (h) szívókészülékek szívják és az 1 (i) reakciótorony aljába viszik. Ezen torony | fölső részébe a (j) csövön vezetjük be a ! nátronantimonát vagy nátronszulfoantimonát és nátronerzénát v. nátronszulfoarzénát | keverékét, mely az apró érceknek forralóban való kezelésénél keletkezett, amintaztfontebb leírtuk; ezen folyadék a (k) billenő elosztó által szétszórva, a toronyban lévő szénen áthatol és- a torony als,ó részén -elhelyezett (l) medencében állandó magassággal összegyűl és onnan az (m) csövön át a (h) .szívókészülékekbe folyik. Míg ezen folyadék a toronyban lefolyik, a szívókészülékekből jövő kénessav vele keveredik. Azon folyadék, amely az (l) medencéből a (h) szívókészülékekbe jut, antámonoxydot és szulfürt tartalmaz nátriumszulfidban és nátriumarzénátban vagy nátriumszulfoarzénátban lebegve; végül ezen folyadék az (n) tartálymedencékbe ömlik. Ezen eljárásnak és a föntebb leirt berendezés összeállításának következő lényeges előnyei vannak. • 1. Teljesen arzénmentes antimon összegyűjtésének lehetőség?, bármily arányban legyen az jelen, a földolgozott ércben. 2. Csekély tüzelőszer-elhasználás. 3. Öntött alkatrészek alkalmazhatóság"! közvetlenül a kemence kijáratánál és ennek következtében gazdaságos berendezés, gyors szerelés, legjobb térkihasználás, leszerelés és ujraszerelés lehetősége. . ] 4. Az antimonoxyd és arzénessav össze' gyűjthetősége a kondenzáció arányában a készülék működésének megszüntetése nélkül. 5. Az üzembehelyezés, valamint hátrányok nélkül' való beszüntethetőség gyorsasága. Ezen berendezés egyformán használható más ércek, pl. cink, higany stb. ércek földolgozására is.