40472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víz tisztítására

— 3 — lesülyedt és ilyképen az (i) szűrőkamra fölső részét nem tölti ki többé. A (c) tartály (f) kifolyatócsöve a folyadékot a csipkézett szélű (n) tartályba vezeti, mely a készülék egész keresztmetszeti fölületét elfoglaló eloaztólemezen van elrendezve ; ezen utóbbinak középső része az (f) cső alatt lévő csatornát képez, melyhez az utóbbi irányára merőleges csatornák csatlakoznak ; ezen csatornák pedig a lemez hullámszerű kiképzése által jönnek létre. A lemez az első oxydáló réteg fölött kellő távolságban van elrendezve, úgy, hogy a folyadék vékony sugarakban egyenletesen osztatik el az egész oxydáló rétegen, mimellett csöveknek vagy nyílásoknak eltömődése, ami pl. lyukgatott csöveknél vagy vízszóróknál elő szokott fordulni, ki van várva. A készülék alsó része úgy van kiképezve, mint az a szabadon nyugvó oxydáló rétegekkel ellátott eddig ismeretes készülékeknél szokásos, azaz (s, sl) oxydáló rétegek vannak egymás fölött elrendezve, melyek alatt a (v) kifolyatócsővel ellátott (t) gyűjtőtartály van alkalmazva. A készülék működési módja a következő : A szűrendő folyadék a (b) csövön át vezettetik a készülékbe, a súlyos oldhatatlan alkatrészek az ím) rekeszben leülepednek és a folyadék a (k) rekeszben, melybe előbb a mikrobákat tartalmazó tápföldet behelyeztük, emelkedni kezd; az (i) szűrőanyagban szintén ily organizmusok vannak, melyeket úgy tenyésztünk, hogy kétéltűek módjára élhetnek. Az organikus szilárd alkatrészek folyósítása úgy a (k) rekeszben, mint az (i) szűrőben és némelykor még az (1) rekeszben is történik. A nehezen olható alkatrészek viszont, anélkül, hogy a szűrőbe behatolhatnának, a (k) rekeszben csapadékot képeznek; a folyadék csak az (o) tömör fal fölött hatolhat a szűrőbe. A három (k, i, 1) rekesz egyenlő magasságra telik meg addig, míg a folyadékszín a (c) tartályhoz vezető cső nyílásának magasságát el nem éri; ezután a (c) tartály töltése kezdődik meg. A (c) tartály megtelődése után az alább részletesen leírandó módon működésbe lép, amennyiben a folyadékot időszakonkint kiszorítja és tova vezeti. Ezen folyamat addig folytatódik, míg az (a) kamrába folyadék vezettetik és előzetes tisztításnak vettetik alá. A folyadék (b)-nél való beáramlása és a (c) tartályon átváló kiáramlása következtében a folyadékszín magassága a folyósítókamrában változik, miáltal a szűrőanyag majd teljesen, majd pedig csak részben van víztől borítva. A (c) szifontartály elrendezése által azt is elérjük, hogy a kamra üzemen kívüli állapotában pl. éjjel teljesen kiürülhet. Ekkor a szűrőnek legnagyobb része levegővel érintkezik. A tartály, illetve a hozzávezető cső célszerűen a fenék fölött csak csekély magasságban van elrendezve, hogy a dekantálás által az (1) rekeszben képződő csapadék ne folyhassék az előzetesen megtisztított vízzel együtt el. Az előzetesen megtisztított víz az (r) lemez segélyével az (s, sl) oxydáló rétegeken osztatik el, melyek a víz megtisztítását nitrogén felvétele által befejezik. A 4. és 5. ábrákon látható kiviteli alaknál a készüléknek az (s, sl) oxydáló rétegeket magukba záró oldalfalai egymás fölött zsalúszerűen elrendezett, belülről kifelé emelkedő (k) vízszintes lemezekből vannak képezve, melyek között elegendő szabad tér marad, hogy a levegő az (s, sl) oxydáló rétegekhez juthasson; ezen utóbbiak sohasem állnak víz alatt, minthogy a (c) szifon csak időszakosan működik és alattuk a (v) lefolyató cső van elrendezve. A víznek lefolyása a levegőnek az (x) zsalúlemezek közötti erős beáramlását idézi elő, miáltal a légbevezetést jelentékeny mértékben növeljük és a folyadéknak az oxydáló rétegeken való elosztását idézzük elő. A rétegeket hordó fenekek lyukgatva vannak, vagy szintén zsalúzserűen elrendezett lemezekkel vannak ellátva, hogy ilyképen a lefolyó vizet lehetőleg egyenletesen oszszuk el a legközelebbi rétegen. A (c) tartály (4. ábra) egy vízmentesen behelyezett szifonnal van ellátva, mely a bezárt levegőnek összesűrítésével működik. Ezáltal a tartályba áramló víznek gyors lefolyatását idézzük elő, hogy ilyképen a