40441. lajstromszámú szabadalom • Mentő berendezés hajók számára
el, melyekhez a hajótöröttek lelógó szíjak vagy effélék segélyével csatolhatják magokat. A (9) oldalköpenyek lecsappantására szolgáló emelőszerkezet a csónak mellső és hátsó végén (11, 12) csapok körül forgatható (13, 14) kétkarú emelőkből áll, melyek úgy vannak elrendezve, hogy mindegyik (13) kétkarú emelő hosszabb karjának (16) hasítékában a (9) köpenyeknek egy-egy (15) czapja csúszik, míg a rövidebb emelőkar egy (17) csap segélyével a másik (14) kétkarú emelő (18) hasítékában vezettetik, mely utóbbi emelők hosszabb karjai horogalakban vannak kiképezve s a (10) hágcsók megterhelése alkalmával a 2. ábrán látható nyíl irányában fölfelé lendülve, a szomszédos (9) köpenyek lecsappantását idézik elő. A csónaktörzs mellső és hátsó részén alul mindkét oldalon fényjelek adására szolgáló készülékek, pl. foszforkalciummal töltött (19) hengerek vannak alkalmazva, melyek vízbebocsátó nyílásokkal bírnak s a csónak vízbemerülésekor tartósan föllobbanó lángot eredményeznek, mely a hajótörés helyét jelzi. A csónak egyenletes járását a csónak oldalán alkalmazott (20) nyúlványok teszik lehetővé. A szerkezet működési módja az elmondottakból könnyen megérthető. A hajó elsülyedése alkalmával a szintén vízbe merülő csónak a (2) fogók közül kiemelkedik, úgy, hogy a fogók a 2. ábrán látható (a) nyilak irányában lecsappannak s a csónakot szabaddá teszik, míg a hágcsókba kapaszkodó hajótöröttek a befogadásukra szolgáló teknőalakú (9) köpenyeket búzzák le. A csónaktő középső részében a 3. ábrán nagyobb léptékben rajzolt gömbölyítő szerkezet fölvételére szolgáló üreg vagy mélyedés van kiképezve. A gömbölyítő (21) tengelyén egy (22) dob ül lazán, melyet egy második (23) dob vesz körül. Ez utóbbi két (25) füléhez a hajóval összekötött (24) drótkötél van erősítve, mely mindenkor az illető hajóúton előforduló mélységeknek megfelelő hosszúsággal bír. A (24) drótkötél először az egyik irányban van a (23) dobra göngyölve b azután ezen dobnak ' egy (26) horgára van hurkolva, melytől kezdve a kötél megmaradt része ellenkező irányban halad a dob körül. A (22, 23) dobok karimái között (27) tekercsrugók vannak elrendezve, melyek egyik végükkel a (22) dobhoz, másik végükkel pedig a (23) dobhoz vannak erősítve. Azonkívül a (21) tengely (28) kilincskerekeket hord, melyekbe a (22) dob karimáin elrendezett (29) kilincsek kapaszkodnak. Ezen berendezés következtében a hajó elsülyedésekor a fölszabadult mentőcsónak drótkötele a dobról legöngyölődik s a csónakot az elsülyedt hajóval állandó összeköttetésben tartja. A gömbölyítő azért van a leírt módon szerkesztve, hogy a drótkötél legöngyölése után a kötélre gyakorolt heves rángatások a (27) rúgó által fölfogva kiegyenlítessenek, vagyis hogy midőn a kötél egészen a (26) horogig legöngyölődött és a (29) kilincs a (28) kilincskerékkel együtt működésbe jött, a (23) dob ellenkező irányban forduljon el s ennek folytán a rúgók a kötél megrántásának megfelelő s azt kiegyenlítő feszültségre tegyenek szert. Hogy az elsülyedt hajó könnyen megtalálható és kiemelhető legyen, a drótkötélnek a hajóval összekötött végén egy (30) mag van elrendezve, mely a 4. ábrán föltüntetett s minden hajón alkalmazandó fogószerkezethez tartozik. Ez utóbbi a (24) kötél köré illeszthető (31) hüvelyből és kellő számú (32) fogókarból áll s a (24) drótkötélen egészen a (30) magig lecsúsztatható. A kötél meghúzásakor, azután a fogószerkezet a (30) mag (301) fejét megragadja és szilárdan tartja úgy, hogy ily módon a lesülyedt hajó helye könnyen megtalálható, ami a hajó kiemelését is nagyban elősegíti. Az 5. ábra olyan berendezést mutat, melynél a (30) mag közvetlenül a drótkötél (35) gömbölyítő szerkezetén van alkalmazva, mely esetben természetesen a gömbölyítő szerkezetet nem a mentőcsónak, hanem a hajó hordja. Ekkor a drótkötél szabad végére egy ballon van szerelve, mely az ismert módon azonnal gázzal telik meg, mihelyt a víz beléje hatol s ennek folytán
