40418. lajstromszámú szabadalom • Légnyomású ütve működő fúrógép

belső tere összeköttetésbe kerül a küllevegő- i vei. Az (fl és f2) hengerrészek munkatereit a (hl és h2) csatornák kötik össze az (i) henger két végével. Az (i) henger és a (h2) csatorna közé egy pontosan központi fekvésű furattal ellátott hengerfenék van alkalmazva. Az (i) henger másik vége nyitott úgy, hogy az (n) karimával ellátott (m) fúróvas fölvételére szolgálhat. Az (i) hengerben egy (k) ramács van vezetve, melynek hátsó részén egy, a (h2) csatornához csatlakozó hengerfenéknek furatába pontosan beleillő kisebb átmérőjű hengeres (1) toldat van kiképezve. A kőfúrógép továbbá a kőfúrógépek megerősítésére szolgáló rendes fúróállványon való vezetésre szolgáló vezetékekkel és a gép előretolását végző csavarorsóval van ellátva. A gép működése a következő : Az (i) henger nyitott végébe illesztjük a fúróvasat ós az egész gépet úgy állítjuk be, hogy az a fúróvas (n) pereméhez szorulva a kőzethez támaszkodik. Ezután üzembe helyezzük a motort, minek folytán a ramács gyors ide-oda mozgást nyer és megfelelő ütéseket mér a fúróvasra. A rajz külső véghelyzetében ábrázolja az (e2) dugattyút úgy, hogy ekkor az (f2) henger belseje a külső levegővel áll az (o) nyílások útján összeköttetésben. Az (e2) dugattyú befelé mozgása következtében az (o) nyílás elzáratik, az elzárt levegő pedig összeszoríttatik. Kellő légnyomás elérése után mozogni kezd a (k) ramács. Kezdetben az (e2) dugattyú mozgása által előidézett térfogatváltozás nagyobb lesz az ugyanekkor a (k) ramács mozgása által az (i) hengerben létrehozott térfogatváltozásnál úgy, hogy a löketnek első felében a levegő sűríltetik. Azonban a löket közepétől kezdve már lassabban mozog tovább az (e2) dugattyú, míg a (k) ramács sebessége fokozatosan nő úgy, hogy elérjük ezt a pontot, ahol a kompresszió megszűntével megkezdődik az expanzió. Az (e2) dugattyú megállása pillanatában a ramács már ráül a fúróvasra. Ekkor azonban meg bizonyos túlnyomás uralkodik a ramács mögött, mely túlnyomás azon alapul, hogy az (f2) henger-I ben létrehozott maximális térfogatváltozás nagyobb az (i) hengerben végbemenő maximális térfogatváltozásnál. A jelzett túlnyomás nagyságát az említett térfogatok egymáshoz való viszonyának megállapításával szabhatjuk meg. Az (e2) dugattyúnak viszszafelé való mozgását ezen túlnyomás elősegíti. A löket végén a nyomás körülbelül a külső levegő nyomását éri el. Esetleges, tömítési hiányok folytán keletkező, légveszteségek az (o) nyílásokon keresztül kipótoltatnak. Az (e2) dugattyú előtt bekövetkező kompresszióvai egyidejűleg expanzió folyik az (e2) dugattyú mögött, míg ha (e2) dugattyú mögött expandál a levegő, úgy kompresszió történik az (el) dugattyú mögött. Ezen utóbbi kompresszió eredeti helyzetébe állítja vissza a (k) ramácsot. Ezen visszaállító löketnek vegetáján a ramács hengeres (1) toldata belép a dugattyúfenékben alkalmazott nyílásba. Ezáltal légpárna keletkezik, melynek ellenállása a ramácsnak a dugattyúfenékhez való ütődését kizárja. A 2. ábrában bemutatott kőfúrógép esetében két párhuzamos nyitott (fl és f2) henger van alkalmazva. A két (fl, f2) henger az esetben merőlegesen áll a ramácshengerre. Ezen kompresszorhengerek (el és e2) dugattyú a forgó (a) tengelynek (cl és c2) forgattyú és a (dl és d2) hajtórudak hajtják. Ezen utóbhi elrendezés az (a) tengely jobb ágyazását engedi meg és jobb hozzáférhetőséget biztosít a különböző géprészek számára. A kompresszordugattyú 1000 és több fordulatot tehet percenként, anélkül, hogy ezzel, tekintve a kis löketet a megengedhető dugattyúsebességet túllépné. A kompresszió adiabatikusan történik és ez alatt keletkező hőmennyiséget a rögtön rá következő expanzió használja föl. A keletkező legmagasabb nyomás a percenkénti fordulatszám szerint 6 és 10 atm. között változik. A kompresszor nagy fordulatszámát, továbbá az a körülmény is lehetővé teszi, hogy a kompresszor szelepek nélkül működik. Jelen kőfúrógépnek előnyei a bevezetés' ben említetteken kívül még a következők.