40368. lajstromszámú szabadalom • Folyadékfék lövegekhez

részei az 1. ábrán látható helyzetet foglalják el és a fék Összes kamarái folyadékkal vannak töltve. A levegőcső előre- és visszafutásában a (C) fékhenger és (F) előrefutócső vesz részt, míg a (Dl) dugattyúrúd és (D) dugattyú nyugalomban van. Mikor a lövegcső visszafut, a fékezőfolyadék a fékdugattyú egyik oldaláról (cl) csatornákon át annak másik oldalára, a fékhengernek a következőkben dugattyúoldalnak nevezett kamarájába szorul, miközben a (cl) csatornák a folyadék áramlását lefojtják és a visszafutást ismert módon fékezik. Egyidejűleg növekszik a dugattyúrúdban kiképezett üreg térfogata. A dugattyúrúdban ily módon létesülő vákuum azonban megszűnik annak következtében, hogy a fékező folyadék a fékhenger dugattyúoldala felől a (c3) csatornákon a (G) szeleptest körül a dugattyúrúd ba áramlik át Előrefutásnál az előrefutórúd az üreges dugattyúrúdból és a fékeződugattyú a fékhengernek dugatíyúoldalárói törekszik a folyadékot kiszorítani. Minthogy már most a (d2) csatornák keresztmetszete az (F) előrefutórúd nyomófelületéhez viszonyítva jóval kisebb, mint a a (cl) csatornák keresztmetszete a (D) dugattyú nyomófelületéhez viszonyítva, a dugattyúrúdban nagyobb nyomás uralkodik, mint a fékhenger dugattyúoldalán, minek következtében a (GH) szelepnek záródnia kell. A fékezőfolyadék ezért a dugattyúrúdból csakis a lapos (d2) csatornákon léphet ki, minthogy pedig a folyadék ezenközben erősen le van fojtva, a lövegcső előrefutásánál is erélyes fékező hatás alatt áll, mit még az is elősegít, hogy a (cl) csatornákon a fékhenger dugattyúoldala felől átáramló folyadék is erélyesen le van fojtva. Mikor az előrefutás befejeződött, a folyadékfék egves kamaráiban a nyomáskülönbség kiegyenlítése is megtörtént és a részei az 1. ábrán látható helyzetet foglalják el. A 4. és 5. ábrán látható foganatosítási alaknál a (J) előrefutórúd nem üreges és közvetlenül az (L) fékhengernek a lövegcső (al) szarvával kapcsolt fenekébe van becsavarva. A (K) fékdugattyú a (KI) dugattyúrúd üregéhez csatlakozó (k2) üreggel van ellátva, melyet a (k3) csatornák kötnek össze a fékhenger dugattyúoldalával. A (k2) üregben egy gyűrűalakú (M) szeleptest foglal helyet, melyet az (N) rúgó szorít a fékdugattyúnak (k3) fúratokkal ellátott és szelepülés gyanánt szereplő (k4) homlokfalára. Ez a foganatosítási alak lényegében véve ugyanúgy működik, mint az előbb leírt. Az eddig ismert egyetlen oly folyadékfék, melynél a dugattyúrúd üregének töltése a dugattyúoldal felől megy végbe, ezt a célt oly rövid előrefutórúd alkalmazásával éri el, hogy a rúd a visszafutásnál a dugattyúrúd üregéből kilép. Ennek az elrendezésnek hátrányai főleg akkor érezhetők, mikor a visszafutásnak hossza változó, mert ekkor az előrefutórudat oly rövidre kell méretezni, hogy az a legrövidebb visszafutásnál is kilépjen a dugattyúrúdból. Ezektől az ismert fékektől a leírt fék főleg annyiban tér el, hogy előrefutórúdja lehetőleg hosszú, úgy hogy az előrefutást hosszú úton lehet fékezni, hosszú fékút esetében azonban az előrefutás nyugodtabban megy végbe, mint rövid fékútnál. Ama bevetőleg jelzett fékeknél, melyeknél a dugattyúrúd töltését a dugattyúrúd oldalán kitorkolló csatornák eszközlik, a leírt fék annyiban előnyösébb, hogy a visszafutás fékező hatását könnyebben lehet számítás tárgyává tenni, mert a fékezőfolyadék a dugattyúoldalról csak egy úton mehet át, nevezetesen az átvezető csatornákon. SZABADALMI IGÉNY. Folyadékfék lövegekhez üreges dugattyúrúddal és a folyadékot a dugattyúrúdból az előrefutásnál kiszorító előrefutórúddal, azáltal jellemezve, hogy a (c3) illetve (k3) csatornák, melyek a (Dl), illetve (KI) dugattyúród töltését végzik, a dugattyúrúdoldal felől számítva a fo| lyadék amaz átvezető keresztmetszetén túl fekszenek, mely a visszafutás féke-