40362. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alkáli chloridok elektrolytos elbontására

Megjelent 1907. évi november hó 14-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. szabadalmi leiras 40362. szám. IV/h/1. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés alkalichloridok elektrolytos elbontására. DR

BILLITZER JEAN CHEMIKUS BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1907 március hó 28-ika. Ismeretes, hogy konyhasóoldatokból elektromos áram átvezetésével nehezen sikerül olc3Ó és egyszerű készülékek alkalmazása és az áram gazdaságos kihasználása mellett chlórt és csak télig meddig megfelelő töménységű nátronlúgot előállítani. így a kénesős készülékek jól működnek, de igen drágák, szerkezetük bonyolódott és gondos fölügyeletet igényelnek. A harangeljárásnál a termelési hányad aránylag jó, de az elektrolysisnél a feszültségnek nagynak kell lennie, az előállított lúg nem elég tömény; jó diafragmás eljárásokról alig ismeretes valami és úgy látszik, hogy a legjobb, a Hargreave-Bird-féle eljárás sem ad teljesen kielégítő eredményt, mi abból tűnik ki, hogy ez az eljárás nem drága nátronlúg, hanem jóval olcsóbb szódaoldat előállítására szolgál. Hogy jó termelési hányad mellett tömény lúgot állítsunk elő, a találmány szerint járhatunk el, melynek tárgya egy eljárás főleg konyhasó, általában pedig minden oly anyag elektrolysisére, melyből az áram hatása alatt gázalakú és csöppfolyós anyag válik le. Ennek az eljárásnak alapelve a következő : Megfelelő berendezésben közel vízszintesen elhelyezett katóda és az utóbbi fölött, ugyancsak közel vízszintesen elhelyezett diafragma fölött alkalmazott anodánál rétegképződést indítunk meg, amennyiben az anódafolyadékot az elektrolysis következtében higabbá engedjük válni. Ennek következtében eme folyadék fajsúlya kisebbedik, míg a katódálioz legközelebb fekvő oldat fajsúlya közvetlenül a diafragma fölött nő és alúl közvetlenül a diafragma alatt egy rétegben leválik. Minthogy azonban mozdulatlan folyadékrétegekben hoszszabb ideig a diffúziót meggátolni nem sikerül, a friss sóoldat hozzávezetésének módja és az alsó nehezebb rétegnek a diafragma közelében elrendezett és ennek egész hosszára kiterjedő hasíték ós a hasíték mögött alkalmazott fix gát alkalmazása következtében a réteg állandó megújítása és eltávolítása által a két oldatot egymás • tói el kell különíteni. Hogy az állapot stacionáriussá váljék, a bevezetett konyhasó mennyiségét és az áramerősséget akként kell megválasztani, hogy mikor a rétegképződés egyszer már végbement, az anodához ugyanannyi chlórion vándoroljon, ahány ott töltését elveszíti. Hogy a rétegképződést még inkább elősegítsük, az alsó réteget oldatlan sóval tarthatjuk érintkezésben. hogy így a réteg állandóan telítve