40346. lajstromszámú szabadalom • Elektromótor
velyekre az (n) fülekben ágyazott (m) karokra vannak az (1) kefetartók erősítve, melyek az (f) tárcsákhoz szorított (g) keféket hordják. Az (o) hüvelyek (p) karimákban végződnek és a (c) ágyakban vannak megerősítve. Az (m) karokra a gyöngébb (q) és az erősebb (v) rugók hatnak, mely utóbbiak az (a) tengelyre lazán tolt (w) gyűrűkre vannak erősítve. Ezen rugók ellenkező irányban fejtenek ki nyomást a kefetartókra és a kefék nyomását az (y) csavaranya beállítása által szabályozhatjuk, mely csavaranyák az (o) hüvelyek külső fölületére vágott csavarmeneten állíthatók, be. Az elektromágnes magjában lévő (x) cső ürege akkora, hogy az (a) tengely szabad forgását megengedi, a mag drótrétegepedig az (x) cső sugarával egyenlő vastagsággal bír. A drótköteg végeit összeszorító (j) gyűrűk átmérője kétszer akkora, mint a (d) mag átmérője. A (j) gyűrűket vagy melegen, vagy hidraulikus nyomással szorítjuk a drótkötegre úgy, hogy ezt erősen összeszorítják. A (h) lemezek diamagnetikus anyagból, pl. rézből, sárgarézből, alumíniumból vagy hasonlóból állanak és a (j) gyűrűk fölhúzása előtt helyeztetnek a magra. A (h) lemezek a tekercs tartását célzó, mechanikai föladaton kívül még azon rendeltetéssel is bírnak, hogy az erővonalakat a (j j) sarknyúlványok köré koncentrálják. A tekercset a következőképen készítjük: Ha a (d) magot gondosan elszigeteltük, a drótot az alább leírt módon tekercseljük föl, miközben az egyes tekercsrétegeket (i) szigetelés segélyével gondosan elszigeteljük. A tekercselést a magtól a kerület felé fokozatosan csökkenő keresztmetszetű drótokból állítjuk elő. A drótok vastagsága oly mértékben csökkentetik, hogy a drót mindegyik megváltoztatásánál elegendő ellenállást vigyünk be anélkül, hogy az áram túlságosan késleltetnék. Minden egyes szakasz végeit a tekercsből kivezetjük. Minden második drótréteg végén a tekercselés irányát megváltoztatjuk így, ha pl. az első két réteg az óramutató irányában volt föltekerve, a következő két réteg az óramutatóval ellenkező irányban tekercselendő és így tovább. A rajz szerint a (d) mag közelében a legvastagabb (r) drótból két réteg van tekercselve. Ezután négy réteg van tekercselve a vékonyabb (s) drótból, majd hat réteg a még vékonyabb (p) drótból és végül nyolc réteg a legvékonyabb (u) drótból és ezt folytathatjuk tovább is,. fokozatosan csökkentvén a drót kereszti metszetét és megfelelően növelvén a rétegek számát. Az egyes drótfajtákból képezett (r s t u) teker csszakaszok (1 3 5 7), ill. (2 4 68) végeit kivezetjük az egyik (h) lemezben alkalmazott furatokon keresztül úgy, hogy a szakaszokból a lehető legkülönfélébb series, parallel és csoportos kapcsolásokat végezhetjük és a motor gerjesztését az áramforrásnak és a megkívánt munkának megfelelően szabályozhatjuk. A (g) kefék rézből vagy más jó vezető anyagból állanak és elég szélesek, hogy az (f) armaturatárcsák két-két szegmensét érintsék egyidejűleg. A kefetartókat úgy kell ágyaznunk, hogy a keféket mindegyik tárcsán a vízszinteshez képest tetszőleges szög alatt állíthassuk be és kell, hogy mindegyik kefepár mindegyik (g) keféje az illető tárcsáknak ellenkező szegmensein súrlódjék. Az (f) tárcsák alkalmas módon szilárdan vannak az (a) tengelyre ékelve és szigetelő hasítékok segélyével (10) szegmensekre vannak osztva, mely hasítékok a kerülettől a középpont felé futnak. A szegmensek számának lehetőleg nagynak kell lennie anélkül, hogy a tárcsa szilárdsága csökkentessék. Az (f) tárcsákat szilárdabbá tehetjük azáltal, hogy szigetelő anyagból álló tárcsát erősítünk hátlapjához és hogy ezen szigetelőanyag még a szegmensek közötti hasítékokba is behatol. A kapcsolók, melyek az áramforrásnak a kefékkel és a gerjesztő tekercselés sza-i kaszainak kapcsaival való kapcsolására ' szolgálnak nincsenek föltüntetve, de ezen
