40345. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék sugárzások előidézésére

szolgáló fényérzékeny lemezeket tetszőleges alkalmas szerkezet segélyével tarthatjuk meg az (i) helyen, és pedig mindenkor fényérzékeny oldalával a (h) tárgy felé. A fölvételekre szükséges idő függ a priméráramtól, az induktor szekundér tekercselésében indukált áram frekvenciájától, a felveendő tárgy sűrűségétől és a fényérzékeny lemezek vagy papirok érzékenységétől. Hozzájárul még ezen körülményekhez a fényérzékeny lemez és a tárgy, ill. a tárgy és az (f) lemez, vagy az (i) és (g) lemez közötti távolság hatása is. Mindenesetre azonban adott körülmények között a fönt leírt eljárás és készülék szegélyével elért eredmények messze fölülmúlják az eddig ismert, eszközökkel elérhető eredményeket. A fönt leírt készülékhez különösen az alább leírandó indukciós tekercs alkalmas. Az induktor magja lágy kovácsolt vasdrótokból áll, mely drótok gondosan meg vannak tisztítva idegen anyagoktól és teljesen egyformára és simára le vannak vágva. Ezen (1) drótok egyik végükön a sarknyúlványt képező (m) gyűrűk segélyével vannak szorosan összefogva. Az (m) gyűrű külső átmérője kétszer akkora, mint az (1) drótmag átmérője. Ezután két (n, n) tárcsa van a magra tolva, melyek közül csupán az egyik van a 3. ábrán föltüntetve és amelyeknek átmérője elegendő ahhoz, hogy a fölcsévélendő szigetelt drótból képezendő tekercset megtartsák. Az (n) tárcsákat sárgarézből, alumíniumból vagy ebonitból készíthetjük és az (1) mag keresztülbocsátására szolgáló fúrattal vannak ellátva, A drótmag másik végére most szintén (m) gyúrűt szorítunk. Ezután a két (n) tárcsát széttoljuk annyira, hogy mindegyik a megefelelő (m) gyűrűhöz támaszkodjék és az (1) magot vászonnal, vagy más alkalmas anyaggal gondosan elszigeteljük. A tekercselést a következőképen állítjuk elő: A tekercselést két vagy három fokozatosan csökkenő keresztmetszetű vezetékből készítjük. A fönt leírt ceévét esztergapadba fogjuk és először a legnagyobb átmérőjű (p) drótot vesszük (2, ábra) és 1-nél a drót végét kívül hagyva, az (1) mag körül egyenletesen végig tekerünk egy réteget, melyet ezután (w)-nél sellakkal és papirossal elszigetelünk, ezután ugyanezen drótból egy második réteget tekercselünk föl, miközben az esztergát ugyanazon irányban forgatjuk, mint az előbbi réteg tekercselésénél. Ha ezen két rétegben föltekercseltük a (p) drótot, a drót végét 2-nél kivezetjük és a második réteget is (w)-nél sellakkal és papirossal elszigeteljük. Ezután a kisebb átmérőjű (q) drótot vesszük, ennek végét 3-nál kívül hagyjuk és egy réteget tekercselünk föl, miközben az esztergát ellenkező értelemben járatjuk, mint az előbbi két réteg tekercselésénél. Újból (w) sellak és papiros szigetelő réteget alkalmazunk, egy újabb drótréteget tekercselünk föl, ugyanazon irányban járatva az esztergát, mire ezen réteget is szigeteljük. Ezután a drótot magamagára visszagörbítjük és ezen helyen fonál segélyével, vagy más módon megkötjük. Most az eszterga forgásirányát megváltoztatjuk és ismét egy réteg drótot tekercselünk föl. Ezután sellakkal és papirossal elszigeteljük és még egy drótréteget tekercselünk föl az eszterga forgásirányának megtartása mellett. Ezután a drót végét levágjuk és 4-nél kivezetjük a tekercsből. így készül a primértekercselés. Ha a mágnes mezejét erősíteni akarjuk, a tekercselést folytathatjuk, miközben ismét vékonyabb drótot veszünk és a drótrétegek számát mindig kettővel megtoldjuk az előbbi drótvastagság rétegszámához képest, mindegyik réteget az előbbitől gondosan elszigeteljük és minden második réteg végén a tekercselés irányát megváltoztatjuk. Mindegyik drótvastagságból készült tekercs elejét és végét kivezetjük. Az induktor szekundér tekercse vékony drótból készült, ösmert szerkezetű solenoid, melynek csévéje jól szigetelő anyagból áll és belső átmérője elég nagy, hogy a fönt leírt primér-tekercset befogadhassa. A szigetelő csőből álló cséve két végeire szintén jó szigetelő anyagból készült tárcsákat alkalmazunk, melyek oly alakkal bírnak,